Erkölcsös bőr

A gyorsan iparosodó dél-amerikai országban nincs nagy kereslet a kézzel készített termékekre Caboclo

„Olyan országban születtem, ahol nagyon sok a szegény ember... sok-sok évnyi tanulás és olvasást követően rájöttem, ha segítek valakinek, az önmagában nem elég,mert az adott személy ellustul tőle. Ha azonban megmutatom neki, hogy miként segíthet önmagán, soha többé nem fog éhezni” – mondja Lima, aki ezt szem előtt tartva indult útnak, hogy bejárja a kis brazil falvakat, és megtalálja azokat a kézműveseket, akik még a szüleiktől vagy nagyszüleiktől tanulták a bőr- és lábbelikészítés mesterségét.

Többségük igen szegény körülmények között él, mivel a gyorsan iparosodó dél-amerikai országban nincs nagy kereslet a kézzel készített termékekre. Lima szerint ironikus, hogy míg Spanyolországban, Párizsban sőt még Japánban is népszerűek a Caboclo-cipők, addig a szerinte még mindig osztály-előítéletek uralta Brazíliában lenézik az ilyen tradicionális darabokat. Különösen azért, mert a lábbeliket az ország északi, szegényebb régiójában készítik, ezért elmondása szerint sok brazil „a szegények cipőjével” azonosítja őket. „Új társadalom vagyunk –csakúgy, mint Argentína és Mexikó –, így minden, ami külföldről érkezik, lélegzetelállító, és minden, ami helyi, az rossz” – mondja Lima, aki bármily meglepő, testvérével épp ezért nem is nyitott üzletet Brazíliában. Azért hozzáteszi, hogy reméli, ez hamarosan változik, és a Caboclo-darabokat hazájában is értékelik majd, hiszen elmondása szerint nemcsak a lábbelik értékesítése a célja, hanem az, hogy a következő generációk megbecsüljék a kézműveseket, és ezt a kihalóban lévő kultúrát.

Trendi dizájn helyett valóban az egyszerűség és a természetközeliség jellemzi Caboclo

Az örökmozgó Lima minderről rendkívül izgatottan mesél: mint kiderül, azért pörög a latinokhoz képest is igen magas fordulatszámon, mert nemrég érkezett vissza Brazíliából, ahol lehetősége nyílt a feltöltődésre. Ám lelkesedése szemmel láthatóan lecsillapodik, amint szóba kerül a labdarúgó-világbajnokság. Arcára gondterhelt kifejezés ül. „Irtó mérges vagyok. Furcsa érzés ez, mert a foci nagyon fontos dolog számunkra, de annyi pénzt loptak ezen a vb-n, hogy az emberek nagyon csalódottak” – hangzanak el Lima szájából az ismerősen csengő mondatok. Brazíliában sem olyan már a hangulat, mint az eddigi megmérettetések során, sokan tüntetőleg a meccseket sem nézik. Ha otthon élne, ő sem tenné, sőt. „Azt kívánnám, bárcsak a brazil válogatott ne nyerné meg a világbajnokságot” – vallja be, de mivel már több mint tíz éve Barcelona az otthona, fél szemmel azért odafigyel Neymarékra. Jól is teszi, hiszen a spanyol válogatottra hiába figyelne oda, Iniestáék már összecsomagolták a cipőjüket.