A becslések szerint több mint egymillió ember él azokban a bombabiztos föld alatti bunkerekben, melyeket még a hatvanas évek végén építettek a kínai főváros utcái alatt. Ebben a titkos világban olyan fiatalok és családok laknak, akik a szegénység elől menekültek a városba vidékről, de a normális lakások bérleti díjait nem tudnák megfizetni.
hirdetés
A 20 ezer bunkerlakást a kormány a 90-es évektől kezdve adta bérbe. Ma mintegy egymillió szegény migráns lakik ezekben az apró lakásokban. Őket – az álmaik után loholó fiatalokat, spórolni akaró párokat és a szegénység elől ide menekülő családokat – patkány törzsnek csúfolják, mely elnevezés jelzi: a pekingiek nem igazán örülnek a jelenlétüknek, betolakodó kártevőknek tekintik őket.
Fotó: Sim Chin Yi / VII
A föld alatti közösség tagjai azonban elégedettek a helyzetükkel, mert a lakások klímája egész évben kellemes, a bérleti díjak nagyon alacsonyak, így a fizetésük egy jelentő részét félre tudják tenni. A városban az átlagos lakások ugyanis megfizethetetlenül drágák a vidékről érkezők számára, míg egy bunker havi bérleti díja a föld feletti árak töredéke, 300 jüan, azaz valamivel több, mint 13 ezer forint. Persze a legtöbben úgy tekintenek a pincékre, mint átmeneti szállásokra, de a valóság az, hogy mindenki tovább marad, mint szeretné.
A bunkerlakásokban élők helyzetére egy az Al Jazeera America által is közölt rövid videoriport hívta fel a nyugati világ figyelmét. A riportfilm főszereplője egy 21 éves mongol származású fiatalember, aki utcai árusként keresi kenyerét. Szim Csi Jin színész szeretne lenni, és bár szüleit kétségbe ejti, hogy fiuk ezért a föld alatt lakik, nem hajlandó hazamenni. A megalázó körülmények nem érdeklik, mert mint mondja, amikor felmegy a felszínre, nem látni rajta, hogy honnan jött.
A felszín alatti várost a hidegháború alatt építették mintegy 300 ezer pekingi, köztük iskolás gyerekek kétkezi munkájával. Mao Ce-tung 1969-ben adott megbízást 20 ezer óvóhely létrehozására a szovjet fenyegetés miatt. Az építkezéseknek a pártelnök halála vetett véget, az őt követő Teng Hsziao-ping pedig feladta ezt a védekező taktikát. A bunkerhálózat (amely Peking teljes akkori lakosságát volt hivatott befogadni, és üzletekkel, éttermekkel, kórházzal is ellátták) így hamarosan elhagyatott barlangrendszerré vált. Később önkényes lakásfoglalók és illegális hosteleket üzemeltető helyi kiskirályok fészkelték be magukat. A vegyi támadásoknak és árvíznek is ellenállni képes föld alatti várost rendeltetésszerűen soha nem használták. A pártvezetés a 90-es években döntött úgy, hogy lakóingatlanként hasznosítja a bunkereket. A 2000-es évek elején a föld alatti Peking egy részét turisztikai látványosságként újra megnyitották, a Wikipedia szerint 2008-ig egy kis szakasz volt bejárható, külföldieknek 20 jüanért.
Fotó: Sim Chin Yi / VII
2010-ben a lakásügyi hatóságok szigorították a biztonsági és higiéniai előírásokat, és elkezdték rajtaütésszerűen ellenőrizni a pincelakásokat. Az ellenőrzések sok esetben a migránsok kilakoltatását eredményezik.
hirdetés
Egy terv szerint 2012-ig fel is számolták volna a föld alatti telepeket, ám mivel a városi lakáshiányt ideiglenesen megoldják a bunkerek, nem sietik el a konkrét intézkedéseket, ám a föld alatti bérlők pengeélen táncolnak – írja a Daily Mail.
