A New York-i, a hamburgi és a virginiai egyetemek kutatói négy különböző vizsgálat eredményeit vetették össze. A kutatásban résztvevő főiskolai hallgatóknak és gyerekeknek mindenütt kérdőíveket kellett kitölteniük és naplót vezetniük.

A Psychological Science című szakfolyóiratban közölt tanulmány arra a megállapítása jutott, ahogy akik nagyon bíznak egy pozitív jövőképben, bár a jelenben a depresszió kevesebb tünetét produkálják, a későbbiekben fokozottan ki lesznek téve azoknak. Az első kutatásban 88 olyan főiskolást találtak, akik messzemenően pozitív jövőképpel rendelkeztek, ám már egy hónap elteltével több depressziós tünetet mutattak. Egy másik kutatásban az ötödik és hatodik osztályos gyerekeknél ez a mélypont hét hónappal később következett be.

A harmadik tanulmányban 78 főiskolai hallgatót kértek meg arra, hogy négy napon keresztül, naponta nyolc alkalommal rögzítsék a jövővel kapcsolatos pozitív és negatív gondolataikat. Ez esetben is úgy találták a kutatók, hogy azok, akik ebben a néhány napban főként bizakodó gondolatokat fogalmaztak meg, adott pillanatban jobb hangulatban voltak, de hat hónappal később épp ők voltak a legdepressziósabbak.

A negyedik felmérés a jelenség hatásmechanizmusának megértését vizsgálta és ebből kiderül: egyszerűen arról van szó, hogy akik nagyon pozitívan látják a jövőjüket, hajlamosak megelőlegezni maguknak a sikert a jelenben és a még el nem ért eredményeiknek örülnek, ám valójában sokkal kevesebb erőfeszítést tesznek céljaik érdekében, mint azok, akik a sikert nem veszik készpénznek.

Azok, akik ilyen fantáziákkal kényeztetik magukat, átmenetileg csillapítják depressziós szorongásaikat, ám a csökkent erőfeszítések hosszútávon kockázati tényezővé teszik a pozitív jövőfantáziákat. Lényegében tehát nem a pozitív hozzáállással van baj, hanem azzal, ha valaki úgy várja el az eredményeket, hogy alig tesz értük valamit.

Gabriele Oettingen, a tanulmány egyik szerzője szerint manapság sokan hangsúlyozzák a pozitív gondolkodást, amit a folyamatosan növekvő, jelenleg mintegy 9,6 milliárd dolláros önsegítő piac támogat. Eredményeik azonban kérdésessé teszik, hogy érdemes-e finanszírozni egy ilyen iparágat, mely végső soron oly kevéssé járul hozzá az egyén és a társadalom jólétéhez.