Egy guberáló kevéssel azelőtt bukkant a végtagokat rejtő zsákokra, hogy a hulladékot a szemetesek elszállították volna. A rendőrség ujjnyomatokat és DNS-mintát vett a testrészekből az áldozat azonosításához.

A Népszabadságnak nyilatkozó egykori gyilkossági nyomozók, akik közül többen is dolgoztak az elmúlt húsz évben darabolós gyilkosságok felderítésén, egyöntetűen azt mondták, tettes és áldozata közeli kapcsolatban állhattak. Legalábbis az eddig ismertté vált hasonló ügyek gyakorlatából kiindulva ez valószínűsíthető.

Éppen ez a szoros kapcsolat magyarázza a holttest „eltüntetésének” brutalitását. A gyilkos mindent elkövet azért, hogy ne a tetthelyen (ami jellemzően köthető hozzá vagy az áldozatához) és még csak annak közelében se találják meg holttesteket, ezért feldarabolja áldozatát, majd a testrészeket olykor kilométerekre a bűntény helyszínétől több helyen „szórja szét”, majd alapos takarításba kezd a bűntény helyszínén. Egy volt gyilkossági nyomozó szerint, ha megvan a tetthely, megvan a gyilkos is.

A rendőrség most nyilván sorra ellenőrzi, hogy az utóbbi napokban kiknek az eltűnését jelentették be, és sorra megvizsgálják azoknak a környezetét is, akik nemük és koruk alapján potenciális áldozatok lehetnek. Nem zárható ki azonban, hogy a főváros több ezer kilométeres csatornahálózatát kezelő csatornázási művek szállítja majd a megoldást: a testdarabolás és az azt követő „takarítás” ugyanis árulkodó nyomokat hagy a csatornarendszerben; ha sikerül rátalálni az emberi vér nyomaira és megtalálni a szennyeződés forrását, egészen közel juthatnak a nyomozók a gyilkoshoz.

Breaking: elfogták a feltételezett gyilkos >>>