Oszi, a Harris-ölyv űzi el a galambokat a Kristóf téri Anna Café „megbízásából" Budapesten a Váci utca környékéről – írta meg több portál is tegnap.
Amerikai bevándorló a pesti galambok réme
Járőrözés Kovács Tamás / MTI |
A Texastól és Kaliforniától Dél-Amerikáig őshonos, gyakran kaktuszok tetején fészkelő Harris-ölyv (vörösszárnyú ölyv) népszerű madár solymász körökben, mert a méretéhez képest igen erős és unikumként képes, sőt szeret is falkában vadászni. Magyarországon engedéllyel tartható, de nem szabad vadászni vele – írja a 444.
A sólyom, a héja és az ölyv kedvelt vadászmadarak, újabban galambriasztáshoz is bevetik őket. A Váci utcai munkát Kisteleki Gergely solymász és természetvédő, a Hortobágyi Madárkórház Alapítvány és a Székesfehérvári Vadmadárkórház pesti állatmenhelyének vezetője kapta meg. A taximagazin.hu azt írja, hogy míg Magyarországon Kisteleki Gergelyen kívül egy társa űzi ezt a szakmát a Ferihegyi Repülőtéren, addig a világ több nagyvárosában elterjedt gyakorlat a ragadozó madárral történő galambriasztás.
Ezek az idomított madarak egyébként nem vadásznak a galambokra, csak jelenlétükkel gondoskodnak róla, hogy a galambok egy időre eltűnjenek a környékről. A galamboktól való megszabadulásnak ez az egyik leghumánusabb módja, ám mivel a szemtelen városi piszkítók hamar visszatérnek, csak akkor van értelme, ha a bérmadár rendszeresen járőrözik.
Ölyvek űzik el a galambokat a Váci utcából Kovács Tamás / MTI |
Az MTI által a helyszínen készített képek közül kiszúrtuk azt, amin az ölyv mintha egy dolmányos varjúval hadakoznak. A témában megjelent cikkek szerint a vadászmadár nem jelent veszélyt a galambokra, de kíváncsiak lettük rá, hogy mi a helyzet a varjakkal?
– Dolmányos varjúra lehet – akár vadászmadárral is – vadászni, a Váci utca viszont alapesetben nem vadászterület – nyilatkozta lapunknak az általa még nem ismert esetet értékelve Czerny Róbert állatvédelmi szakjogász.
Szerinte ugyanakkor a Liszt Ferenc repülőtér sem számít vadászterületnek, mégis legálisnak számít ott a vadászmadárral (általában sólyommal) végzett madárriasztás, és lehet olyan szempont, ami miatt erre a Váci utcában is engedélyt adhat a természetvédelmi hatóság.
Az „áldozat", vagyis a dolmányos varjú vadászható madár, mostanában látványosan túlszaporodott, olyannyira, hogy a városlakó énekesek fészkelését is veszélyezteti, a gyérítésére pedig valószínűleg nincs jobb a solymászati módszereknél: a mérgezés – természetesen – tilos, ezen kívül még a tojások lelakkozásával próbálkoznak olykor (az ilyen tojás „befullad", nem kell ki belőle fióka), de ahhoz föl kell mászni a varjú fészkébe.
Czerny szerint érthető, ha az embereket megosztja az utcán madarakra vadászó héja látványa, az ügyet azonban érzelmi alapon nem lehet megítélni, csak az összes körülmény ismeretében.