A műanyag zacskó talán a legelterjedtebb fogyasztási cikk az egész világon. Sokan bele sem gondolnak, de egy átlagos hétköznapi bevásárlás során akár 6-8 nejlonzacskót is elhasználhatnak: külön zacskóba kerül ugyanis a péksütemény, a gyümölcs, a zöldség, ráadásul valamiben még haza is kell cipelni a megvett dolgokat. Ezeknek a táskáknak a többsége egyszer használatos, így nagy részük a szemetesben végzi.

Elsőként az Egyesült Államokban használtak nejlonzacskót kenyér, szendvics és gyümölcsök csomagolásának megkönnyítésére 1957-ben. Néhány évvel később kezdtek elterjedni a műanyag szemeteszsákok, de a nejlonszatyor igazi térhódítása a '70-es évekre tehető. Az ekkor bevezetésre kerülő új és olcsó gyártási technológia arra késztette a boltokat és szupermarketeket, hogy az addig használatos papírzacskót nejlonra cseréljék.

A nejlonzacskók alapja nyersolaj, földgáz vagy más petrolkémiai termék, amelyet a gyártás során hidrogén- és szénmolekula-láncokká alakítanak át, ezeket polimerekként vagy polimergyantaként ismerjük. A nagy sűrűségű polietiléngyanta a nejlonzacskó szabványos anyaga. A zacskókat nagyüzemben gyártják világszerte, egyes becslések szerint egy év alatt 4-5 trillió nejlonzacskó kerül forgalomba. Csak az amerikaiak 100 milliárd feleslegessé vált nejlonzacskótól szabadulnak meg, de ma már számos fejlődő országban is gondot okoz a rengeteg eldobott műanyag táska.

Tömeggyártás húsz percnyi használatért

Az elkészült zacskó mindössze néhány gramm súlyú, és vastagsága milliméterekben mérhető, ugyanakkor korántsem ennyire ártalmatlan valójában, sőt! Környezetre gyakorolt hatása letaglózó, akármerre nézünk, mindenhol ott vannak eldobva: utcán, parkokban, erdőkben, a szél zászlóként fújja őket a fák tetején, és sajnos egyre több zacskó kerül folyókba és az óceánokba is. Az eldobott műanyag zacskók látványra sem túl esztétikusak, de komoly veszélyt jelentenek az állatokra is; az állatorvosok egyre gyakrabban látnak el olyan kutyákat, macskákat, madarakat, amelyek zacskót nyeltek le vagy belegabalyodtak.  

Az Európában gyártott nejlonzacskók teljes mennyisége néhány éve még elérte a 3,4 millió tonnát, ami több mint 2 millió személygépkocsi tömegének felel meg. Egy legutóbbi uniós tanulmány szerint az Európai Bizottság azt fontolgatja, hogy a szén-dioxid-kibocsátáshoz hasonlóan szabályozná a műanyag bevásárlószatyrok használatát a környezet védelme érdekében, de a teljes tiltást sem zárja ki.

A tanulmány szerint 2020-ban fejenként évi 39 darabra kellene csökkennie a felhasználásnak, jelenleg átlagosan Nagy-Britanniában 200, Németországban pedig 65 darab szatyor fogy. A szakértők állásfoglalása szerint az lenne a legjobb megoldás, ha kötelezően fizetni kellene a most még többnyire ingyenes szatyrokért – a német zöldek szerint például 22 eurócentet (hozzávetőleg 64 forintot) –, ami fedezné az előállítási és a környezetvédelmi költségeket.

Ma már egyre több ország ró ki büntetést vagy saját adót a műanyagszatyrokra. San Francisco városa például már 2007-ben betiltotta az élelmiszerüzletekben a nejlonzacskók használatát, helyettük újrahasznosítható papírzacskóban vagy könnyen komposztálható műanyag zacskóban lehet hazavinni a vásároltakat. A kínai pártvezetés és a kormány 2008. június 1-jétől tiltotta be a 0,025 milliméternél vékonyabb nejlonzacskók gyártását és forgalmazását, amitől nemcsak a "fehér környezetszennyezés" megfékezését várja (fehérnek a zacskók színe miatt hívják a jelenséget), hanem egyben 37 millió hordó olaj megtakarítását is. Ennyi nyersolajra van ugyanis szükség annak a közel hárommilliárd kisebb-nagyobb egyszer használatos nejlonzacskónak az előállításához, amelyet naponta elhasználnak az országban.

Írországban régóta használatos a nejlonzacskókra kivetett környezetvédelmi adó, a boltoknak kezdetben 15, mostanában pedig 22 centet kell befizetniük zacskónként a költségvetésbe. A "plastax", vagyis a szatyoradó bevezetése után 90 százalékkal csökkent a nejlonzacskók felhasználása.

Hazánkban egyre több élelmiszerbolt, hipermarket és drogéria kér pénzt az egyszer használatos táskákért, amelyek nagy része ráadásul vékonyabb anyagú és könnyebben lebomló, mint hagyományos társaik.

Már nejlonzacskómentes világnap is van!

Noha kezdetben úgy tűnt, sajnos a papírzacskó sem jelent tökéletes alternatívát a nejlonzacskók kiváltására. A papírból készült táskák és zacskók gyártása ugyanis 20-40 százalékkal több energiát és vizet fogyaszt, bár való igaz, lebomlásuk nem telik évszázadokba. Jobb ötlet, ha textilből készült bevásárlótáskákat vagy fonott bevásárlókosarat szerzünk be, ezek sokáig használhatóak, és strapabírásuk is jobb, mint a nejlon- vagy papírzacskóknak.

Sok üzletben még mindig ingyen jár a nejlonszatyor a vásárláshoz, próbáljuk minél kevesebbet használni belőle! Mit tehetünk, ha bevásárlás után mégis egy kupacnyi műanyag táskával tértünk haza? Könnyen megszabadulhatunk tőlük, amennyiben van a közelünkben olyan szelektív hulladékgyűjtő, amibe be lehet őket dobni. Ennek hiányában a feleslegessé vált táskákat használhatjuk a szemeteszsákok kiváltására.

2010-ben a spanyol Fundació Prevenció de Residus i Consum és a nemzetközi GAIA szervezetek irányításával indult el a "nejlonzacskómentes" világnap, amit azóta minden év július 3-án tartanak. A Reuseit oldalán pedig folyamatosan pörög a számláló, amely azt mutatja, ebben az évben várhatóan hány nejlonzacskót használunk el az egész világon. Még csak március van, de már most 110 milliárd felett járunk...

A HealtheBay.org környezetvédő mozgalom zseniális kisfilmjében egy hányatott sorsú nejlonzacskó útját követhetjük az amerikai Kalifornia államban: