A kutatók több mint 47 ezer gyermekes dán házaspár adatait elemezték. "Korábban okozott némi félelmet, hogy a gyermek rákos megbetegedésének diagnosztizálására fellépő trauma váláshoz vezethet. Általánosságban azonban ezt nem tapasztaltuk. Amit láttunk, az inkább a megküzdés képessége" - mondta Christoffer Johansen, a Dán Rákkutató Központ munkatársa.

Természetesen néhány rákos gyermek szülei elválnak, de az adatok azt mutatják, hogy számuk nem különbözik azt átlagtól.

A tanulmány alapjául 2450, 1980 és 1997 között diagnosztizált beteg gyerek szüleinek adatai szolgáltak, valamint kontrollcsoportként 44 853, nem beteg gyermekkel rendelkező család. 

Johansen csoportja szerint több mint húsz év alatt a rákos és nem rákos gyermekes szülők válási - illetve nem házas párok esetén szakítási - arányai nem különböztek lényegesen. Igaz volt ez akkor is, ha figyelembe vették a családok jövedelmi és munkaviszonyait is. Akár túlélte a gyermek a betegséget, akár nem, ez a tény sem szignifikáns különbséget.

Johansen ezt meglehetősen biztató jelnek tekinti, habár - mint megjegyezte - mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a pároknak nem voltak kapcsolati problémáik, miután rosszindulatú betegséget diagnosztizáltak gyermeküknél. 

Közlése szerint  az eltérő kultúrák - például a házasságról szóló társadalmi elvárások, a nők szerepének megítélése, váláshoz való eltérő hozzáállás - ellenére megállapításaik általánosíthatóak más országokra is.