A csokoládé már hosszú évezredek óta fontos gyógyszer volt mindenfelé – Dél-Amerikában, Afrikában, Ázsiában –, ahol a kakaóbab megterem. Használták a fáradtság leküzdésére, anginás fájdalomban, hasmenésben és székrekedésben egyaránt, kezelték vele a köszvényt, bőrkiütéseket, lázat és görcsrohamokat.

étcsoki

A kakaó története egészen a maja birodalomig vezethető vissza, bár valószínűleg még ennél is régebbi lehet. Mexikó őslakói ebben az időben már foglalkoztak kakaócserje-ültetvények megművelésével, a kakaóbab pedig olyan értékes volt, hogy fizetőeszközként is használták. A szemeket megpörkölték, ledarálták, és a port folyadékkal vegyítették, az így készült italt chocolatlnak nevezték.

A 13. század elejére a maják hatalmát a teljes Közép-Amerikát leigázó aztékok uralma váltotta fel, a legyőzött törzseket arra kötelezték, hogy hódolatuk jeléül kakaóbabot adjanak legyőzőiknek. A 16. századra a chocolatl Montezuma azték uralkodó kedvenc italává vált.

Szilárd csokoládét először az 1700-as években csináltak, egy mexikói kolostor nővérei csokoládészeletek árusításával igyekeztek pénzt gyűjteni. Az eredeti csokoládé sötét volt és fanyar, az első tejcsokit végül egy svájci cukrász készítette el.

És így készült a csokoládé...

A kakaóbab pörkölése kényes folyamat, ennek köszönhetően alakulnak ki ugyanis a kakaó végleges aromái. A bab külső részén lévő héját eltávolítják, mivel ez nagyon keserű ízt adna a csokoládénak. A megpörkölt szemeket őrölni kezdik, amíg kakómassza nem lesz belőle, ezután kakaóvajat adnak hozzá, majd az egészet tovább finomítják.

Minél tovább tart a konsírozásnak nevezett folyamat, a csokoládé annál selymesebb és finomabb struktúrájú lesz. A kakaómassza önmagában meglehetősen bizarr ízű, cukor és vanília hozzáadása szükséges, hogy élvezhető legyen. A jófajta csokoládé legalább 70%-ban tartalmaz kakaóbabot, a silányabb minőségűekben akár 30%-nál is kevesebb lehet.

A csokoládé körülbelül 300 ismert vegyületet tartalmaz, többek között serkentőszereket, például koffeint és teobromint. Élettani szempontból fontos komponense a hisztamin, a szerotonin, a tiramin és a magnézium. Található még benne noradrenalin, amely beindítja a szervezet energiatartalékait, az anandamid örömérzetet okoz, a foszfor karban tartja az emlékezetet, a flavonoidok pedig antioxidáns tulajdonságokkal bírnak.

A kakaóbab az új szupergyümölcs

Minél magasabb egy csokoládé kakaótartalma, annál kesernyésebb az íze és annál feketébb a színe. Az étcsokoládé kakaótartalma legalább 43%-os, de ideálisabb, ha 55-75% közötti. A keserűcsokoládék kakaótartalma még ennél is magasabb, nagyjából 85-90%. Minél magasabb a kakaótartalom, annál minőségibb termékről beszélhetünk.

Az étcsokiról már korábban bebizonyították, hogy képes kitágítani a szívkoszorúereket, egyben jelentősen javítja azok általános állapotát, továbbá csökkenti a vérlemezkék összetapadási hajlamát az erekben. Az érvédő hatás a csokoládé flavonoidtartalmának köszönhető. A Pennsylvania állambeli Hersheyben működő egészségügyi és táplálkozási kutatóközpont szakemberei egyenesen arra jutottak, hogy az étcsoki több antioxidánst tartalmaz, mint sok gyümölcs vagy gyümölcslé, a kakaóbab tehát valójában szupergyümölcs.

Az étcsoki koleszterin- és vérnyomáscsökkentő hatását is igazolták már kísérletekkel. A Hull Egyetem vizsgálatai szerint a magas kakaótartalmú csokoládé csökkenti a koleszterinszintet úgy, hogy közben a HDL, vagyis az úgynevezett "jó koleszterin" mennyiségét növeli. A Kölni Egyetemi Kórház kutatói 440 résztvevőn tesztelték a fekete csoki vérnyomásra gyakorolt hatását. Az eredmények azt mutatták, hogy a résztvevők vérnyomása kismértékben csökkent, de ez a csökkenés is elég volt már ahhoz, hogy a stroke rizikóját 8, a koronáriabetegségek előfordulásának esélyét 5%-kal csökkentse.

Csak néhány kockával!

A fekete csokoládé ezenkívül csökkenti az étvágyat, ezt már egy dán kutatásban állapították meg. A vizsgálatban önkéntes jelentkezők tizenkét órás koplalás után először vagy fekete, vagy tejcsokoládét ettek, majd a következő alkalommal fogyasztották a másik változatot. Ezután öt órán keresztül félóránként kitöltöttek egy kérdőívet, ami arra vonatkozott, hogyan érzik magukat, és mit szeretnének folytatásként fogyasztani.

Az utolsó kérdőív kitöltése után fél órával a résztvevőknek pizzát tálaltak fel, amelyből annyit ettek, amennyit akartak. Azok a vizsgálati alanyok, akik étcsokit fogyaszottak, tovább bírták evés nélkül, mint tejcsokoládé után, és 15 százalékkal kevesebbet is ettek a pizzából, ha előzőleg étcsokit ettek.

Aki most kedvet kapott arra, hogy egy kis csokit egyen, el kell keserítsük: az egészségre gyakorolt pozitív hatásokat csak és kizárólag az étcsoki fogyasztásakor mutatták ki, ráadásul egészen kicsi, nagyjából néhány kockányi napi mennyiségben. Tehát a mogyorós tejcsoki vagy a fehércsoki táblástól fogyasztva továbbra sem éppen egészséges!