Rájött, egyedül nem fog sikerülni. Kellett találnia egy coyotot: prérifarkasnak nevezik a migránscsoportokat az amerikai határon átcsempésző vezetőket. A hajcsár jobb szó lenne, a coyotok nem ismernek irgalmat. – Gyerünk, utánam! – ordította a hajcsár, amikor Millanék a heves esőzések nyomán keletkezett „folyón" próbáltak átjutni, de az erős áramlat gyerekeket és nőket ragadott magával. Cesart többször elkapták az amerikai határőrök, visszatoloncolták. Aztán egy napon belebotlott a szutykos alakba.
San Diegóba, az ígéret földjére pár dollárral a zsebében érkezett. Illegális bevándorlóként. Angolul nem tudott. Több hétig hajléktalanként csövezett a dél-kaliforniai város utcáin. Koldult, a legolcsóbb étel, amire össze tudott valamennyit kuncsorogni, a hot dog volt. A benzinkútnál 99 centért árultak kettőt a „forró kutyából". – Gyakran gondolok rá, hogy milyen szerencsés vagyok.
Az áradat engem is a halálba vihetett volna. Sokan fizetnek az életükkel
– mondta egy interjúban a ma Budapesten fellépő „kutyasuttogó", akinek a „törvénytelen idegenből" népszerű hírességgé való felemelkedése nem más, mint az amerikai álom megvalósulása.
 |
Cesar Millan azt mondja: neki nem az a fontos, hogy szeresse a kutya, az is elég, ha tiszteli. Módszereit sokan vitatják, tudománytalannak tartják. Ő ezt nem bánja, mert amit tud, arra maga az élet tanította meg, és módszereit az élet igazolja vissza
Gio Alma / cesarsway.com |
Culiacánban, a „házuknak" hívott építményben nem volt vezetékes víz – ma a globális médiasztár Los Angelestől északra, Santa Claritában egy közel hatvanhektáros birtok tulajdonosa. A Kutyapszichológiai Központnak nevezett ranchon harminc-negyven – befogadott – négylábúval él. Az elkergetett, kihajított ebeket rehabilitálja, képzi, trenírozza, majd új gazdát keres nekik. Aztán jönnek az újak. Utánpótlás sajnos van bőven. Az Egyesült Államokban évente közel négymillió kidobott kutyát szednek össze a gyepmesterek, hogy aztán halálos injekciókkal az örök vadászmezőkre küldjék őket. – Akkor hogy is van az a mondás az ember leghűségesebb barátjával? Ki kihez hűséges? – szokta mondani.
Ha Cesart meginterjúvolják, a leggyakrabban használt szava az egyensúly (balance). Mert szerinte a gazda és a kutyája viszonyában az a legfontosabb. Amerikában sok mindenen elcsodálkozott, például azon, hogy sétáltatás közben a legtöbb eb húzta, vonszolta maga után a gazdáját. Mexikóban ilyesmit sosem látott. Ha az ember és kutyája viszonylag azonos sebességgel, egymáshoz közel megy az utcán, azt mutatja, hogy egyensúlyban vannak egymással.
– Nekem nem az a legfontosabb, hogy a kutya szeressen engem. Tiszteljen, az bőven elég
– határozza meg hitvallását. Szerinte sok ember ott követ el hibát, hogy babusgatja, tutujgatja házi kedvencét, így akarja elnyerni a szeretetét és engedelmességét. Majd amikor az rossz fát tesz a tűzre, rákiabál. Vagy elrántja előle azt a tárgyat vagy ételt, amihez az ebadta hozzá(f)ért. A helyes megoldást abban látja, hogy a gazda – falkavezérként – előre kijelöli, megszabja a határokat. S ha az eb megsérti azokat, akkor tetten kell érni. Abból tanul, s nem az orra beleveréséből.
A kutya sokat elmond a gazdájáról. Ha egy elegáns, finom hölgy egy doggal vagy egy dobermannal jelenik meg, akkor egyértelmű, hogy védelemre, biztonságra vágyik. Ha egy torzonborz, nagydarab motoros máltai selyemkutyát hordoz a karján, az illető puhítani, finomítani próbálja a külseje diktálta képet. Cesar szerint randira is érdemes kutyát vinni. A potenciális partnerről sokat elmond, hogyan bánik négylábú társával. Amikor másfél évtizedes házasság után Cesar elvált feleségétől, két közös fiúgyermekük anyjától, s elkezdett randevúzni, meg akarta ismerni a kiszemelt hölgy kutyáját is. Elkerülendő egy vészhelyzetet.
Névjegy
Cesar felipe Millan Favela 1969-ben született a nyugat-mexikói Culiacán Rosalesben. 1990-ben pár dollárral a zsebében, illegális bevándorlóként érkezett az Egyesült Államokba. San Diegóban hajléktalanként élt, majd egy kutyakozmetikában dolgozott. Már gyerekfejjel nagyon jól megértette magát a kutyákkal. Los Angelesben indította el mobil kutyaképző kisvállalkozását. Miután bekerült hollywoodi körökbe és megtanult rendesen angolul, 2004 szeptemberében sugározták első tv-show-ját. A csodálatos kutyadokit több mint 80 országban vetítették.
Már gyerekfejjel jól megértette magát a kutyákkal. Pedig félénk, visszahúzódó srác volt. Míg a többiek fociztak, ő inkább tévét nézett. Klasszikus hollywoodi kutyás sorozatokat, a Lassie-t meg a Rin Tin Tin kalandjait. Az iskolában csúfolták is rendesen, az El Perrero, a „Kutyás fiú" gúnynevet ragasztották rá.
Lassie és Rin Tin Tin a San Diegó-i városi dzsungelben is gyakran az eszébe jutott. Kóborlásai során egyszer csak egy kutyakozmetika előtt találta magát. Benyitott, tört angolsággal elmondta, hogy munkát keres. A szalonban éppen óriási felfordulás volt, nem bírtak egy agresszív cocker spániellel. Cesar kapott egy esélyt, hogy csináljon valamit. S mint a tündérmesében, az alacsony mexikói fiú csodát tett. A kutyát lenyugtatta, jöhetett a szépségkezelés. A földön túli beavatkozásért hatvan dollár ütötte a markát. Egy egész vagyon, több mint 120 benzinkúti hot dog ára. Ráadásul a kutyakozmetika tulajdonosa fel is vette. Amikor az illető rájött, hogy új alkalmazottja hajléktalan, adott neki egy kulcsot az üzlethez. Komoly ugrás egy papírok nélkülinek, aki így emberibb körülmények között alhatott és tisztálkodhatott.
Pár hónapra rá északabbra, Los Angelesbe költözött. Egy autómosóban talált munkát, minden centet félrerakott. A főnökétől kapott egy használt kisbuszt, amire ráépíthette kisvállalkozását. Egy mobil, négy keréken gördülő kutyakiképző iskolát.
– Én voltam a vészhelyzetes fickó. Gyorsan elterjedt rólam, hogy bármilyen zűrös kutyához hívhatnak
– idézte fel egy interjúban.
Az újabb sorsdöntő fordulatot egy afroamerikai szépség hozta az életébe. Egyszer Hollywoodba riasztották, Jada Pinkett – Will Smith későbbi felesége – kutyáit kellett „rendbe hozni". A filmszínésznő annyira elégedett volt Cesar teljesítményével, hogy a kutyasuttogót elkezdte más hírességeknek ajánlani. Kézről kézre adták, az üzlet beindult. Jada nyelvtanárt is fogadott Cesar mellé, aki saját kutyás televíziós show-ról álmodozott, de rossz angolsággal nem volt esélye. Hosszú, kemény tanulás meg a Los Angeles Timesban közölt portré nyomán aztán a producerek is megjelentek. A csodálatos kutyadoki első részét 2004. szeptember 13-án sugározta a National Geographic Channel. A show elsöprő sikert aratott, a kutyáikkal sehogy sem boldoguló gazdák és a házhoz jövő-segítő Cesar történetei kilenc szezonon át futottak, a sorozatot nyolcvan országban vetítették. A világ a lábai előtt hevert.
Módszereit sokan vitatják. Gyakran azt hozzák fel, hogy tudománytalan. A bírálatokra azt mondja, hogy két útja van a tanulásnak. Az egyik a könyvek, az iskola és az egyetem. Neki ez nem adatott meg, maradt a másik. Az utca. Az élet. Mindent ott tanult meg. Őszinteség, tisztesség és fegyelem. Cesar szerint ez a három alapelv segít abban, hogy egy kutya ragaszkodjon a gazdájához. A falkavezérhez.
Tavaly forgatta új show-ját, a Cesar 911-et. Ebben a kétségbeesett szomszédok hívják ki a „járőrt", hogy szelídítse meg, nyugtassa le a környéket terrorizáló kutyákat. Amikor arról faggatják, hogy van-e kedvenc kutyafajtája, azt válaszolja, hogy nincs. Pontosabban azzal szimpatizál, amelyiket épp közellenségnek kiáltja ki a kor. Ezek tízévenként váltják egymást: az 1970-es években a doberman volt, az 1980-as években a rottweiler, majd jött a pitbull.
Sokszor megharapták már a kutyák. A legdurvábban egy labrador, kórházba is kellett utána mennie. De Cesar nem haragszik rá. Mert a kutya sem a könyvekből tanul. Hanem a „Suttogó" egyetemén. Az utcán.
