Mintegy negyven sárgamellényes alak mozgolódik péntek éjszaka a hatos villamos Móricz Zsigmond körtéri megállójában. Első pillantásra a BKV megerősített jegyellenőr csapatának gondolja őket a felületes szemlélő, bár kissé túlmozgásosnak és túlzott méretűnek tűnik a kontingens. A villamosból kilépő utasok közül többen is görcsösen kotorásznak a zsebükben jegy után kutatva. A mellényesek azonban nem a bliccelőket veszik üldözőbe, hanem meglepetésre, futva, a villamos után erednek. A csapat lendülete egészen a Moszkva térig kitart. Nem csoda, hiszen ők a 6é futás résztvevői, akik minden hónap második péntek éjjelén, szombat hajnalán végigtrappolnak a körúti villamos vonalán.

A 6É futás ötlete Koenig Boldizsár fejéből pattant ki. 2006 nyarán egy félmaratonra (21 km) akart felkészülni, ám igen csak távol állt tőle a hosszútávfutó magányossága, társakra volt szüksége. Sokáig törte a fejét, hogy hol is lehetne Budapesten egy rendes távot futni másokkal, ami ugyanakkor jellegzetes helyszíne is a fővárosnak. Mígnem egyszercsak bevillant neki a nagykörúti villamos.

A 6É első menetét 2006 szeptemberére tervezte, de akkor egészen más jellegű extrémsportok voltak divatban a budapesti utcákon, az őszödi beszéd folytán kipattant tüntetések és rendőri akciók következtében. A debütálás így akkor elmaradt. Koenig azonban nem adta fel, próbálta hivatalossá is tenni az eseményt, nem akart semmilyen szabályt megszegni. Először a BRFK-hoz ment engedélyért, de miután ott meggyőződtek arról, hogy nem egy politikai csoportosulás fedőszervéről van szó, ami egy futás mögé bújva tüntetést szervez, széttárták a kezüket, és nem foglalkoztak tovább a kérelemmel.

Koenig Boldizsár így egy újabb kört futott, de még akkor sem a Nagykörúton. Igényével a Főpolgármesteri Hivatalnál kopogtatott, ahol miután vázolta, hogyan is képzeli a futását, szabálytalan gyalogos közlekedés megvalósítása miatt nem adtak engedélyt neki. Az ügy ennyiben maradt, így a 6É futást 2006 decembere óta, minden hónapban félig-meddig illegálisan tartják meg. Az ötletgazda azonban a legszabályosabban elkövetett szabálytalanságnak nevezi a futást, hiszen mindenkit kér a láthatósági mellény használatára, és a csoport minden esetben a jelzőlámpákat követi.

A márciusi futás a péntek 13-a és a nemzeti ünnep és jegyében telik. Az előbbire, az erre az alkalomra nyomtatott feketemacskás villamosjegyek, az utóbbira mellényeken megvillanó kokárdák emlékeztetnek. A 6éÉ fél egyes indulása azonban korántsem ünnepélyes. Nem halk csilingeléssel, hanem harsány kiabálással hagyja el a Móriczot. A humán villamos „alkatrészei” ugyanis minden megállónál katonásan, közösen kiabálják be a megálló nevét felriasztva az ott bóbiskolókat. A csapat zömét ez alkalommal a budai Szent Margit Gimnázium tizenkettedikesei alkotják. Ők a villamosjegyüket hétfőn egy másfajta jegyre cserélik.

A biológia tanáruk, Perczel Tamás ugyanis ötöst ígért azoknak, akik végiggyűrik a távot. Bár a villamosjegy elég bizonyíték a 6É futás teljesítésére, a szikár, tudósképű tanárember is ott lohol a diákjai között. Így az iskola vége felé teljesen elfásulnak a diákjaim, muszáj volt valami örültnek tűnő ötlettel felrázni őket – mondja Perczel. A tanítványai fegyelmezése mellett, azért kedélyes kiszólásokra is futja tőle. Igyekszik a villamosmegállók lusta népét is futásra bírni. Két „szent margitos”srác farmerban és kabátban trappolva halad a Moszkva téri cél felé. Benneteket is csak az ötös motivál? Persze! Ööö.., de az egészség is nagyon fontos. Havi egyszer jó edzésnek, de nem állítom, hogy jövök még – mondják.

A 6É mezőnye hónapról-hónapra cserélődik, ki barátok révén, ki az internet segítségével vált először jegyet a járatra. A DaMartianként ismer futó szinte a kezdetek óta a 6É egyik motorja. A futásra egy internetes futófórumon akadt. „Általában egyedül edzek, s nyomom, ahogy a csövön kifér, így mindig keresem azokat az alkalmakat, ahol társakkal futhatok. Itt visszafogják a többiek a tempómat, és közben élvezem, hogy egy kicsit csodabogárként tekintenek ránk – mondja.

A csodabogárságra pedig már az első métereken ráébredhetnek a 6É-sek. Budapest értő közönsége díjazza az egyedi ötletet, így garantált a karneváli hangulatban telik az órányi futás. A valódi éjszakai járatokra várakozó partiarcok füttyögve, tapsolva, olykor értetlenkedve bámulják a 6É-t. Egy srác a peronról leugorva sörösüveggel fut egy megállónyit a menet élén, majd kifulladva vigyorog a futók arcába. A tébláboló turisták fényképezőgépeikhez kapnak, hogy megörökítsék a furcsa magyar szokást.

A futók az autósoktól is kapnak bíztatást, péntek éjjel 26 dudaszót számolnak össze a futás végén. A bíztatások és a különleges események, mint a villamoscsengetés vagy a rendőrszirénázás ugyanis bekerülnek a futás blogjának lajstromába, csakúgy mint az, hogy mikor hangzik el az obligát - Fuss Forrest, fuss! - bekiabálás. Most a Mester utcánál kapja meg a 6É ezt a címkét, de egy korábbi alkalommal végig néma maradt a filmművelt ifjúság. Így többen nekibúsulva érvénytelennek nevezték azt a futást, és újrázást kértek. Megkapták. Egy hónappal később. És még jópárszor.

A 28 alkalommal elinduló 6É már több száz embert megmozgatott és egy irányba terelt anélkül, hogy bármiféle erős kapocs lett volna a résztvevők között. A furcsa éjszakai járat mégis működik.

"A 6É nem egy klub, bárki, bármikor csatlakozhat, nincs különösebb szervezés, csak az időpont adott. Igazából nem is a futáson van a lényeg, bár sokan beillesztik az edzéstervükbe is. Egyszerűen közösségi élményt és örömet szeretne nyújtani ebben az elidegenedett városban. S hangsúlyozottan mindenféle ideológiától mentes akar maradni” – mondja Koenig.

Az utca embere ezt látszólag nehezen veszi be, mert gyakran felröppenek a kérdések: Mi ellen tüntettek? Miért futtok? Az első alkalmakkor még az volt a válasz, hogy Rubint Réka mellműtétjéért, de mostanság már hangzatosabb célt találtak, ami igazán jól jöhet a már szmogriadót is megélt fővárosnak: Tisztítjuk a levegőt! Elszívjuk előletek a rosszat!

Éjszakai futás