Émelyítő a durián csókja

A felhőkarcolók közötti apró utcákban füstfelhő fogadja az étkezni vágyókat: Szingapúr szívében készül az indonéz eredetű satay.

A bambusznyársakra tűzdelt húsdarabok alatt legyezővel szítják a tüzet. A látványnál csak az étel íze izgalmasabb: édeskés, kissé csípős, kiválóan passzol hozzá a mézédes hagyma és a mogyorópüré. A különleges ínyencség 10-12 szingapúri dollárba (átszámítva 1700–2000 forint) kerül, és ketten is bőven jóllakunk. Az egykori brit gyarmaton a konyha olyan, mint az ország: rengeteg íz és etnikum fér meg egymás mellett.

Az itt élők többsége nem nagyon főz, inkább a legközelebbi hawker-központokban vásárolja meg a vacsoráját, melyet nejlonzacskóba vagy masnival átkötött zsírpapírba csomagolva visz haza. A leginkább a piaci étkezdéket idéző helyeken rengetegféle étel közül lehet választani: indiai, kínai, maláj, indonéz és koreai különlegességek is megtalálhatók a pultoknál. Többségben azonban mindig az adott városrészre jellemző ételek vannak.

Így a Geylang negyed hatalmas piacán főleg a maláj konyha remekeit kínálják kiírások nélkül – a vevők a kirakaton át mutogatják az árusnak, mit kívánnak a tányérra. Európai szemmel elsőre furcsa, hogy sehol sem adnak szalvétát és kést, mindent kanállal, villával és evőpálcikával esznek. Kivételek ez alól a Kis-India negyed kisvendéglői: a banánleveleken tálalt fogásokat jobb kézzel fogyasztják el. A rizst és a főételt négy ujjal megkeverve és felemelve a hüvelykujjukkal tolják a szájba.

A mozdulatsort nem nehéz elsajátítani, ha valaki mégis ódzkodik, megnyugtathatjuk: a turistáknak hoznak evőeszközt. Ha kérik. Az indiai ételek elengedhetetlen fűszere a curry, mindenbe tesznek belőle. A csirke- vagy báránycurry mellett érdemes megkóstolni a biryanit. A rizsalapú egytálételt hússal és tojással tálalják. Meglehetősen csípős: a vöröshagyma, fokhagyma, csili, curry és gyömbér mellett érezni a sáfrányt, sőt némi fahéjat is. A rettentően fűszeres fogást a friss ízű lasszi joghurtitallal ajánlott leöblíteni.

A délkelet-ázsiai városállamban közkedveltek a levesek, a kínai negyedben különösen nagy a választék ezekből. E sorok írójának kedvence a curry laksa: a kókusztejalapú levest rizstésztával, tofuval, halfilével, rákkal és kagylóval tömik tele. Kellemesen csípős, fűszeres, nem könnyű fogás, hamar eltelít. Ha mégis befér a desszert, akkor megkóstolhatjuk a zöldbab-, vörösbab- és lótuszmagpéppel töltött holdsüteményt. A tésztája a mézes puszedlihez hasonlít leginkább, ám a tölteléknek köszönhetően kevésbé édes, sőt kissé sós.

Közép-európai összehasonlításban a szingapúri édességválaszték szegényesnek tűnik, a vajas-tejszínhabos finomságok helyett inkább gyümölcsöket majszolnak a főbb étkezések után. Az ananász, a mangó, a licsi, a papaja vagy a dinnyék megszokottak, kuriózum viszont az alma, a piacokon ez a legdrágább. A gyümölcsárusok közt bolyongva a vásárlók orrát rothadt hagymára emlékeztető szag csapja meg. Már messziről érezni a duriánt. Émelyítő, förtelmes, nem csoda, hogy az éttermekben és szállodákban nem szolgálják fel, a tömegközlekedési eszközökről pedig ki van tiltva.

Undorunkon azonban felül kell emelkedni, a buzogányhoz hasonlító gyümölcs sárgás színű húsának íze semmihez sem fogható. Kicsit olyan, mint a banán, némi fokhagymával megspékelve, és érezni némi vaníliát és mandulát is. Az amerikai mesterszakács, Anthony Bourdain nem téved: a duriánt valaki vagy szereti, vagy nem. A bizarr gyümölcsért rajonganak Szingapúrban, mártást és jégkrémet is készítenek belőle – utóbbinak az íze szintén meghökkentő, bár az édesebb és vaníliásabb aromák miatt könnyebben lecsúszik a hőségben. Hűsít a kókuszlé is, melyet az éretlen, zöld kókuszból szürcsölhetünk, aztán pedig kikanalazhatjuk a gyümölcs húsát.

Akik ki vannak éhezve koffeinre is, azoknak a tehtarik, a „húzott tea” az ideális választás. Az erős fekete teából, sűrített tejből, gyömbérből és fahéjból készült ital elkészítése igen látványos. Két edény között zsonglőrködnek a főzettel, míg az el nem éri a kellemesen krémes, habos állagát. Tehtarikot napközben érdemes kortyolgatni, este a gin- és brandyalapú – a Raffles Hotel bárjában száz éve feltalált – Singapore Sling nevű kissé erős, gyümölcsös ízű koktél hűsít. Az alkohollal mindenesetre tanácsos csínján bánni: nem nézik jó szemmel az ittasságot.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.