– A konyha minden buliban mindig is a legnépszerűbb hely volt, engem művészeti helyszínként kezdett izgatni – mesélte a kezdetekről Szabó Eszter Ágnes, aki jelenleg a Képzőművészeti Egyetem doktori iskolájának hallgatója. – A korosztályomban majd mindenki nagymamájának vagy nénikéjének volt otthon falvédője. A házi áldások mellett a hétköznapi helyzetek ábrázolására is alkalmasnak bizonyultak, ráadásul olyan korban születtek, amikor még nem volt tévé: Ki a férjét szereti, jó kávét főz neki. Vagy: Sütni-főzni nehéz dolog, pénz nélkül én nem is tudok.

A Zalai nagymama és a legendás brit popikon, David Bowie fiktív találkozását ábrázoló mű 1999-ben készült. A 120×90 centiméteres falvédő üzenete az, hogy a lokális sztár (a nagymama) a legnagyobb világsztárokat is felülmúlhatja. Szabó Eszter Ágnes azt mondta, a hímzett „emlékművön” az egykor Tapolcán széles körben ismert varrónő nagymamájának alakját örökítette meg. Zalai Imréné évtizedeken át esküvői ruhákat varrt, divatérzékeny szakemberként a kisujjában volt a szakma. Fiatal korában előfordult, hogy a strandon az öltözőből kilépve megtapsolta a férfi népség. – Szórakoztatott, amikor készítettem – idézte föl a kép születését a képzőművész, aki kedvelte Rácmolnár Sándor supermanes falvédőjét, de inkább a műfaj személyes vonatkozásai érdekelték. Nem kiállítási darabnak szánta a Zalai Imréné-s falvédőt, nem motiválta a feltűnés, egyszerűen jó érzés volt a nagymamáját összehozni Bowie-val.

– Illett a személyiségemhez a hímzés meditatív folyamata, kikapcsolt és szórakoztatott. A nagyis falvédő annyira tetszett, és tényleg úgy éreztem, hogy ez sok mindenkihez szól, hogy elvittem a Pest Megyei Tárlatra Szentendrére, ahol nem fogadták el. Először azt mondták, azért, mert budapesti vagyok, nem Pest megyei. Aztán mégis elfogadták, de nem állították ki.

Először a Budapest Galériában láthatta a nagyközönség a Rövid történetek tárlaton egy másik fikciós falvédő társaságában (Amikor a kecskepásztor énem találkozik az űrhajóssal). Szinte semmi visszhangja nem volt. Bécsben, majd a New York-i Gallery Airben, a világ egyik első nőművészeti galériájában is kiállították.

De hogy kelt el, s hogyan kapta fel az internet? – A bécsi kiállítás után az ezredfordulón fölvették a falvédőt egy kortárs művészeti árverés anyagába. Azt szerették volna megszondázni, hogyan reagálnak rá a gyűjtők.

A nagymamám kikiáltási áron kelt el, méghozzá úgy, hogy a falvédő fotója fölkerült az árverés honlapjára. Innen szórta később szét a világnyilvánosság. Évente kétszer-háromszor fölkeresnek, hogy adjam el a falvédőt, és amikor kiderül, hogy már magántulajdonban van, arra kérnek, hímezzem meg újra. Kaptam olyan felkéréseket is – sorolta a művész nevetve –, hogy készítsek alkalmi falvédőket, amelyen Bowie helyett egy-egy igazgató vagy cégvezető szerepelne. Annak kellene a képen lennie, hogy Nagymamám, Zalai Imréné találkozása X. Y. igazgatóval. Tavaly valaki a nagymamámat – internetes mémként – összehozta Matolcsy Györggyel is.

Az alkotót a falvédő szokatlan sikere fölöttébb megnyugtatta. Abból, hogy Zalai Imréné nagyobb „sztár” tudott lenni itthon, mint a világhírű rockzenész, azt olvasta ki, nincs minden veszve, az emberi kapcsolatok szintjén teljesen normálisan és egészségesen működünk.

Újabb nagy dobás? Nincs, és ez sem volt az a szó szoros értelmében. Az alkotó nem kedveli a közhelyeket, az újrahasznosítás és a csináld magad művészettel átitatott szemléletét erősíti. Ez volt az oka annak, hogy létrehozta a nyilvános újravarrást meghonosító Random varrodát Szentbékkállán.

Gyakran előfordul, hogy életet lehel az olyan használt ruhákba, amelyek már elindultak a kuka felé. Napelemes varrógépével megfordult New York, Rotterdam és Stuttgart utcáin.

A művészet lassan zakatol tovább a keze alatt, a műveknek, ahogy a szokatlan falvédőnek, be kell járniuk a maguk útját.