Vágyak kétszer hat húron
Budapestre nem először sodorja a végzet az énekesnőt: itt volt a legelső külföldi koncertje is, éppen tizenöt évvel ezelőtt. „A magyar közönség az egyik legérzékenyebb és legnyitottabb, amelyet ismerek” – magyarázza. A kétféle (klasszikus, illetve kétszer hat húros portugál) gitárral kísért, melankolikus dalok bárhol a világon nagy érzelmeket váltanak ki az emberekből, akkor is, ha nem értik a dalszövegeket. Persze mindenütt másként: az egyik végletet a spanyol vagy az olasz hallgatóság túláradó érzelmei képviselik, a másikat a japán publikum fegyelmezettsége. „Szinte félnek tapsolni, nehogy megzavarják a művészeket” – mondja Joana.
Noha gyermekként még a klasszikus fadokat hallgatta és dúdolta, profi énekesnőként már az édes-keserű dallamok megújulásának egyik főszereplője lett. „Zenészek, énekesek, költők és zeneszerzők új generációja bukkant fel: ennek köszönhető a fado újjászületése. Az első lökést éppen Amália halála adta” – idézi fel a kezdeteket Joana Amendoeira. A fado „istennője”, Amália Rodrigues 1999-ben távozott az élők sorából. Sok fiatal ekkor találkozott először az életéről szóló dokumentumfilmekkel, a zenéjével, és kezdte őket is elvarázsolni a szerelmet, vágyakozást, életet-halált egyetlen dalba sűrítő fado.
Nemzetközi áttörést is hozott a modernebb hangszerelésbe és dallamvilágba öltöztetett fado. „A külföldi lemezkiadók szerződéseket kínáltak, mert tudták, hogy most már a fadonak is biztos helye van a világzenei piacon. Ezzel egy időben Portugáliában is mind több helyet kaptak a dalok a médiában, a fiatalok rajongói oldalakat hoztak létre az interneten” – meséli Joana, aki szintén igyekszik új zenei világot teremteni. Ebbe a portugál és a klasszikus gitár mellett a zongorát, a tangóharmonikát és a nagybőgőt is bevonja. Vele együtt más énekesnők is nemzetközi hírnévre tettek szert: Mariza, Dulce Pontes, Mísia vagy Ana Moura.
Magyar specialitással is kedveskedik az itteni közönségnek Joana Amendoeira. „Ezzel mindig a hálámat szeretném kifejezni. Hogy ezúttal mit találtam ki, az meglepetés” – teszi hozzá az énekesnő, aki már a kilencedik magyarországi útjánál tart. Amikor Zorán meghívta őt a Papp László Sportarénába, magyarul adta elő Az ünnep című dalt. Egy másik budapesti koncerten „magyar fadot” is énekelt, ennek a zenéjét Presser Gábor szerezte. Presser első találkozása a fadoval egy CD volt, amelyet Joana több mint három évtizede Budapesten élő nagybátyja ajándékozott neki (ő a portugál nagykövetség kereskedelmi képviseletének vezetője, aki Pedro Assis de Coimbra álnéven maga is jó néhány fado szövegírója). A különleges zenei világ Pressert is magával ragadta, így születtek a „kettős állampolgárságú” dalok, ezekhez a szöveget a nagybácsi szállította.
Joana Amendoeira sorsa végérvényesen összeolvadt a fadoval. Már tizenhárom évesen országos fadoversenyt nyert. Büszke arra, hogy Európától Dél-Amerikán át Japánig bemutathatja a portugál kultúra talán legjellegzetesebb darabját, amelyet az UNESCO 2011-ben felvett a kulturális világörökség listájára. A történelem is megbújik a dallamokban – az afrikai rabszolgák és a portugál tengerészek dalai, az ősi mór szerelmes balladák. Ahogy az ifjú énekesnő fogalmaz: „Teljesen azonosulok a fadoval, egyik lábbal a hagyomány, másikkal a modernség talaján állva.”