Jótett Nyrt.

Öt kávét kérünk. Kettőt magunknak és hármat felfüggesztve – így indított az a március végi internetes körlevél, amelyből a hazai közvélemény megismerkedhetett a felfüggesztett kávé népszokásával.

A facebookos üzenőfalakon futótűz gyorsaságával elterjedt sztori szerint a kávézó vendég ekkor megkérdezi a barátját, hogy mi az a „felfüggesztett kávé”. Várj egy kicsit, és meglátod – hangzik a válasz. „Hirtelen egy kopott ruhába öltözött, koldusnak látszó férfi lépett be az üzletbe, és kedvesen a pincérhez fordult. Van egy felfüggesztett kávé a számomra? Ekkor megértettem. A vendégek a saját fogyasztásukon kívül előre kifizetnek egy vagy több kávét, amelyet megkaphatnak azok, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy saját zsebükből vásároljanak maguknak egy meleg italt.”

A történetben arról nincs szó, hogy mindez hol játszódott le, de a legvalószínűbb helyszín Olaszország, közelebbről Nápoly lehet, már csak a történeti hitelesség okán is. A jótékonykodásnak eme névtelen formája, a felfüggesztett kávé (caffe sospeso) ugyanis a múlt század eleji Nápolyból ered. A valamivel jobb módú helyiek így próbálták meg a környék szegényebbjeit a közösségben tartani, akik a kávézóba betérve nemcsak egy meleg italt kaptak, hanem a kávé mellett ücsörögve továbbra is elcseveghettek a többiekkel, azaz a mindennapi társadalmi élet részesei maradhattak. Olaszországban aztán az 1960-as évekre a jólét emelkedésével elmaradoztak az előre kifizetett kávék. 2008-ban azonban jött a világválság, illetve egy olasz író – Luciano De Crescenzo –, akinek a novellái nyomán Itáliában újra szokássá lett előre kifizetni egy-két kávét vagy szendvicset a szegényebbeknek.

A gazdasági válság által kiváltott lecsúszás, illetve a népszerű internetes közösségi oldal elterjedése nyomán az ötlet külföldre is utat talált, így ma már New Yorktól Buenos Airesig egyre több országban és városban terjed el a felfüggesztett kávé rendelése. Magyarországra is a Facebookon keresztül jutott el az ötlet. Ez azonban önmagában vajmi kevés lenne ahhoz, hogy itt is szokássá váljon előre fizetni bármit is a társadalom szegényebbjeinek. Ehhez már kell négy önkéntes jóakarata és szívós, hosszas munkája. Gáspár Katalin és a Magyarországon „Adj egyet ajándékba” néven terjedő mozgalom civil szervezői szerint talán ez a legfontosabb: a jóakarat. No meg a szívós szervezőmunka.

Ugyanakkor tény, hogy ők négyen – Gáspár Katalin,Papp „Gini” Gyöngyi, Galambos Róbert és Csibi Katalin – néhány hét alatt szinte a semmiből annyit értek el, mint amiről egy világcég milliós reklámbüdzsével rendelkező márkaépítője legfeljebb csak álmodik. A négy szervező a Facebookon április közepén indította el a kezdeményezést, s eddig több mint háromszáz vendéglátóhely csatlakozott hozzá. A mozgalom Facebook-oldalát már több mint 14 ezren kedvelik, és hetente kétszázezren nézik meg.

A történet egy szokványos posztolással kezdődött: a fotóriporter végzettségű, ám azóta a kiskereskedelmi életet és a vendéglátást is megjárt Papp „Gini” Gyöngyinek egy amerikai ismerőse küldte át a Facebookon a pluszkávé történetét angolul. Gini lefordította, majd kirakta a saját oldalán, amivel gyakorlatilag lavinát indított el. Egy nap alatt nyolcezren osztották meg a történetét. Közben a Facebookon Csibi Katalin üzenetet küldött Gininek, azt ajánlva, hogy fogjanak össze, szervezzék és csinálják együtt ezt a kezdeményezést. Ketten közösen rakták össze egy fél nap alatt a „Suspended Coffee Magyarország” oldalt, amelyhez szinte ugyanaznap társult Gáspár Katalin és segítője, Galambos Róbert. Mára kialakult a munkamegosztás: Gini gondozza az oldalt, írja a történeteit, Csibi Katalin az adminisztrátor, Galambos Róbert pedig a marketing- és sajtókapcsolatokkal foglalkozik, míg Gáspár Katalin szervezi a vendéglátósok között, hogy a pluszegykávé mihamarabb elterjedt szokássá válhasson. A jó szándék mellett most azt is ki kell találniuk, hogy működhet a pluszegykávé rendszere a mindennapokban.

Az egyéni jótékonyság ugyanis egy gesztus, ám a jótékonysági közösség szervezése, mondhatni, valóságos szakma. Galambos Róbert számára –aki a Petőfi Csarnok egyik szervezőjeként tanult bele, hogy mit jelent közösséget, hálózatot építeni – a választóvíz 2001 volt. Méghozzá szó szerint: Róbert akkor a fejébe vette, hogy önkénteseket toboroz az árvíz által elöntött kis tiszai falvakba. – A házak vályogtégláinak alsó sorait elmosta az árhullám – meséli Róbert. – Az jutott eszünkbe, hogy ha odamegyünk, és gyorsan lebontjuk a károsultak házainak a tetőszerkezetét és a falakat, akkor megmentjük az értékes építőanyagokat. Így az árvízkárosultak hamarabb és jóval kisebb költséggel tudják majd újraépíteni a házukat.

Az eredetileg óvodapedagógus végzettségű, ám az 1990-es években internetes vállalkozóvá lett Gáspár Katalin egy szuszra nem tudná felsorolni, mennyi jótékonysági akcióban vett részt szervezőként. Néhány éve Domján Katalinnal közösen hozták létre a Lea Alapítványt, ahol gyakran erőszak áldozatává vált leányanyák hozhatták világra egy átmeneti békés otthonban első gyereküket. A babák számára fontos volt a friss almapüré: Katalin beült a kocsijába, és végigjárta a környék összes zöldségesét. Hamar kiderült, hogy szinte mindegyiknél akadt néhány kiló gyümölcs, amely amúgy is a nyakán maradt volna, és amelyről jó szívvel le tudott mondani. Katalin L. Ritók Nórával is a Facebookon ismerkedett meg, és most Berettyóújfalun egy közösségi játszókertet szerveznek. A helybeli szülők kalákában dolgoznak azon, hogy az iskolai szünetet a suliból kikerülő gyerekeik egy közösségi játszótéren tölthessék. Itt sem kell az állami-önkormányzati beruházásoknál gyakran előkerülő tízmilliókra gondolni. Katalinék mindössze tizenöt vállalkozót kerestek meg, hogy fejenként 15 ezer forinttal támogassák a játszótér létrehozást. Arra a kérdésre, hogy a 15-ös számnak van-e valami rejtett jelentése, Katalin azt mondja: a világon semmi. Egyszerűen a játszótérhez 225 ezer forintra van szükség, ám 15 vállalkozóra lebontva már egyáltalán nem hangzik olyan nagy összegnek.

A legkisebb büdzsével alighanem a civilben könyvelő Csibi Katalinnak sikerült jótékonysági akciót összehoznia, amikor a télen ötödmagával megszervezte a „Hajlék” csoportot, a változatosság kedvéért ismét csak a Facebookon keresztül. – Vettünk pár kiló kenyeret, zsírt, hagymát, és bevittük az egyik krízisszállóra – mondja Katalin. A kenyérre és a zsírra vagy főtt ételre valót a baráti körben dobták össze. – Háromezer forintból ötven embernek lehet ételt adni – mondja.

Az „Adj egyet ajándékba” mozgalomhoz visszatérve: a nemzetközi szinten terjedő kezdeményezéshez már nagy világcégek is csatlakoznak, így például az amerikai kávézóláncóriás, a Starbucks a felfüggesztett kávék árát átutalja egy jótékonysági alapítványnak. Igaz, ez a Starbucksnak kőkemény üzletről is: így ugyanis egy nagy imázskampány töredékéért tud a közösség előtt szociálisan felelős cégként mutatkozni. Az „Adj egyet ajándékba” ötlete Magyarországon is tovább fejleszthető: van már olyan élelmiszer-ipari cég, amely fantáziát lát abban, hogy olyan kávéscsomagokat dob piacra, amelyben ajándék kávé lenne – azt majd a vásárlóra bízza, hogy a pluszkávét odaadja-e ajándékba valamely nélkülözőnek.

Arra viszont nincs igazán válasz, hogy a négy magyar szervezőnek és önkéntesnek miért éri meg, hogy pénzét és gyakorlatilag minden szabad idejét évek óta jótékony akciókra áldozza. Ahogy egyébként politikusok sem óhajtanak lenni, bár ismerőseik gyakran dobják ezt be ötletként. Ők tulajdonképpen egy céget alkotnak, a Jótett Nyílt Részvénytársaságot, amelyben bárki partner lehet. A kvartett számára ezek az akciók egyfajta életformát jelentenek, amúgy erre ugyanúgy rá lehet szokni, mint bármilyen más hobbira. Adakozásból meggazdagodni természetesen nem lehet – mondják. Viszont a közhiedelemmel ellentétben elszegényedni sem.

Akiknek életforma és hobbi, hogy a rászorulókon segítenek. Gáspár Katalin, Papp „Gini” Gyöngyi, Galambos Róbert és Csibi Katalin (balról jobbra)
Akiknek életforma és hobbi, hogy a rászorulókon segítenek. Gáspár Katalin, Papp „Gini” Gyöngyi, Galambos Róbert és Csibi Katalin (balról jobbra)
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.