Az orgonavirágzás adja a jelet a nyári metszés megkezdéséhez. Ezt a korai virágos cserjét a bő virágzásért rendszeresen kellene metszeni. Az orgonák elvirágzása után ügyes metszési korrekcióval vagy a sértetlen fa metszésével lehet megalapozni a következő tavasz virágszüretét. Az orgona nagy és hosszú szárú virágokat hoz, ha tudják, hogyan kell rügyeiből kiválasztani a virágrügyeket. Érdemes egyszer alaposan megvizsgálni ezeket a vegyes rügyeket, amelyek a virágok elnyílása után hajtást hoznak. A párosan álló rügyek villásan elágazó vesszőpárokat nevelnek.

Ezek csúcsán találhatók a következő évi virágokat is hordozó rügyek. Nagy virágot akkor nevel az orgona, ha a vesszőpár egyike a tél végi metszéskor megmarad, és a másikat két-három rügypárra visszametszik. Ez a metszésmód hasonlatos az őszibarackéhoz. Az orgona jól viseli az ifjítást (azaz a nagy visszavágást) is. A metszést igénylő cserjék esetében a vágás időpontját a virágzás ideje határozza meg. Ősszel fejleszti a következő évi virágrügyeit az aranyvessző, a gyöngyvessző, az orgona, a tamarix, így a tavaszi metszéssel ezeket is eltávolítanánk, megakadályozva, hogy a cserje nyárra virágba boruljon. Ezeket, ahogy az orgonát, akkor kell metszeni, ha már túlestek a virágzáson.

Az igazi konkurenciaharc a sövényeknél látható. Ezek metszésének számos trükkje van, amire a sokat nyíró kertészek jöttek rá. Az alacsony belső sövényekhez már eleve alig növő, törpecserjéket kell választani. Ha mégis a kívánatosnál jobban növekednek, akkor, ahogy a francia műkertészek tették, két-három évente ki kell őket ásni és a gyökerüket is meg lehet metszeni. A legtöbb kertészkedőnek a kopaszodó, nyurguló, girbegurbán álló sövény okoz problémát, s az, ha egy-egy sövénytag valami miatt elpusztul.

A leveles cserjenövényeket az első pillanattól kezdve nyírni kell, és szabályos, a sövény belsejében jól eloszló vázrendszert kell kialakítani. Lényeges, hogy a sövény palástját viszonylag hamar elérjék a gyökér által felszívott tápanyagok. Ha sok a rügy, ahogy a spireánál, fagyalnál, akkor kettő–öt centis csonkokat kell hagyni. Ha viszont a hajtások rügyei ritkábban követik egymást, akkor öt–tíz centis legyen a meghagyott csonk.

Sok felkopaszodás okozója a hibásan választott keresztmetszet. Az ilyen növényekkel tele vannak a kertek és az utcák. Ha a sövény felül szélesebb, mint alul, akkor alulra kevesebb fény jut, s az ilyen sövény néhány év alatt felkopaszodik. Csak úgy lehet teltté tenni, ha egészen az alapokig visszavágják. Jobb, ha eleve alagút, vagy alul szélesebb trapéz formát választanak.

Télen gyakran elpusztul a sövénysor egy-egy tagja. Ilyenkor választani kell a gyors pótlás és a helyrenövesztés között. Ha nem kerül a sorba új növény, akkor az elpusztultat minél előbb ki kell venni, vagy legalább a gyökércsonkig kell metszeni. A társak hamar benövik az űrt, s ha szerencsénk van, akkor alul sem látszik a hiány. Ha pótlásra kerül sor, akkor választhatunk azonos vagy más változatot, netán fajt is.

Legközelebb a növénytáplálásról írunk.