Szösszenetek szerelmekről
Sokan PR- és közvélemény-kutató cégek vezetőjeként, illetve a fővárosi önkormányzat egykori kommunikációs igazgatójaként ismerték Nyáryt. Csak kevesen tudják róla, hogy 1997-ig pár éven át költészettörténetet is tanított a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen. Onnan a vonzódása a költőkhöz, írókhoz, akiknek sosem fordított hátat: az irodalomtörténet megmaradt a hobbijának. Aztán az év elején feltett néhány régi fekete-fehér fotót a Facebookra, ezek „civilben” mutatták meg ismert íróinkat, költőinket.
Valamennyihez írt pár szellemes sort kevesek által ismert részletekkel az illető magánéletéről, szerelmeiről, házasságáról. Nem sokat, éppen csak egy szösszenetet, mert a Facebookon, úgy tudta, három mondatnál hosszabb írás már családregénynek minősül. Az élet persze ezt a tézist is megcáfolta. Nyáryt meglepte a siker. Ő csak szórakoztatni akarta az ismerőseit, ám azok mind gyakrabban és mind sürgetőbben kérdezgették, mikor szerkeszti már végre könyvbe a történeteket.
Akkor még nem tudta, mire vélje a dolgot. Nem a ma sztárolt celebekről írt, s amit leírt, sem brutálisnak, sem erotikusnak, még csak intimpistáskodónak sem nevezhető. Irodalomtörténetünk nagyjai közül negyvennek a szerelmi történetét vetette papírra. –Megdöbbentő volt látni, hogy az ismerőseim és azok ismerősei körében mekkora tetszést váltottak ki ezek a kis szösszenetek – mondja.
Facebookos ismerősei, azoknak az ismerősei, meg az ő ismerőseik, összesen mintegy 22 ezren „lájkolták” pár hónap alatt az írásokat. Közben mind többen üzenték neki, hogy várják a könyvet, s szívesebben olvasnának még több, még részletesebb írást a témában. Lassan nőni kezdett a szösszenetek terjedelme is, megdöntve a közösségi portál terjedelmi korlátairól szóló feltételezéseket.
Az Így szerettek ők már az előtt siker volt, hogy Nyáry megírta volna. Le is csaptak az ötletre a kiadók. Több is megkereste a szerzőt, aki végül személyes ismeretség okán döntött a Corvina mellett. Nyáry könyve az első a hazai piacon, amelynek egy közösségi oldal hozta meg a sikert. Már a harmadik utánnyomását éli. Várhatóan lesz folytatása is – legalábbis Nyáry kérdésemre azt felelte, a nagy érdeklődés láttán ma úgy gondolja, folytatja. Bőven akad még jó pár író és költő a magyar irodalomtörténet palettáján, akikkel érdemes foglalkozni.
A könyv kapcsán kisebb szakmai vita robbant ki az irodalmi élet berkeiben, vajon jót tesz-e egy író, költő arculatának egy efféle könyv. Volt, aki szerint árt, mások úgy vélték, egy költő szerelmi költészetét csak felszínesen érti az, aki nem ismeri a szerző szerelmi életét. Nyáry szerint egy jó vers akkor is jó, ha nem ismerjük a költő magánéletét, nem tudjuk, milyen megfontolásból vetette papírra. És lehet kevésbé jól sikerült attól még, hogy esetleg élete szerelmének írta.
Annyi bizonyos, a „kilúgozott” életrajzok nem, vagy legalábbis többnyire nem mutatják meg az alkotók igazi énjét, és ezzel, ha nem is nehezítik, de nem is könnyítik meg műveik értelmezését, megértését. Nyáry szösszenetei ezzel szemben emberközelbe hozzák őket, és olyan hétköznapi dolgaikra is rámutatnak, mint a családjukkal (bár jellemzően inkább választottjuk családjával) való torzsalkodás. Tersánszky Józsi Jenő erkölcsi tartását és bátor kiállását sem felejti senki pusztán amiatt, mert amúgy köztudottan kocsmáról kocsmára járt. Még az is megtörtént vele egyszer, hogy alsónadrág nélkül ment haza, perlekedő feleségét, Sárát, egyetlen mondattal szerelte le: „Te jó isten, kiraboltak!”
S hogy Nyárynak saját könyvéből ki a kedvence? Csak olyan költőkről és írókról írt, szögezte le, akiket kedvelt. Benedek Elek például sok újdonsággal szolgált még számára is.– Nem ismertem őt felnőttíróként; a meséit olvastam természetesen, de a felnőtteknek szóló műveit csak az után, hogy a történetének megírása közben jobban megismertem.
A szerző bízik abban, hogy a könyv emberközelbe hozza a benne szereplő költőket, és sokak számára talán éppen ezzel csinál kedvet a még jobb megismerésükhöz, a műveik olvasásához is. Azt is reméli, hogy az Így szerettek ők sikerén felbuzdulva a kiadók bátrabban mernek majd megjelentetni újszerű műveket. – Mert lássuk be – jegyezte meg –, ha nincs a hatalmas facebookos érdeklődés és siker, ha csak úgy, az utcáról kopogtattam volna be a kiadókhoz ezzel a kézirattal, valószínűleg mind ajtót mutatott volna.
