Guru grandiózus hangzással
Mai magyar zeneipari viszonylatokban persze felfoghatatlan számok ezek, miként az is, hogy az október végén az indiai mozikba kerülő film (Neethanay En Ponvasantham) londoni lemezfelvételére átszámítva 85 millió forintot sem sajnált a rendező-producer, Gautham Menon. Eleve grandiózus hangzásban és hangszerelésben gondolkodott, Ilaiyaraaja szerzeményeinek megszólaltatásához az Angel stúdióba népes angol szimfonikus zenekart és gyerekkart hívott, plusz afrikai vokalistákat, indiai ütősöket és egyéb hangszereseket. Valamint László Attila aktuális kvartettjét, melyben Nagy János zongorázott, Lattmann Béla basszusgitározott és Németh Ferenc dobolt.
Az idén 68 éves Ilaiyaraaja nemcsak a tamil nyelvű, hanem az egész indiai filmipar talán legnagyobb sztárja. Közel negyvenéves pályafutása alatt a lexikonok szerint 4500 dalt írt közel ezer mozgóképhez. Hazájában elsőként használt fel filmzenéiben nyugati hangszereket, sőt arrafelé szokatlan műfajokat, például popot, dzsesszt, rock and rollt és a bossa novát. Nem mellesleg ő az első ázsiai művész, aki szimfóniát írt a Londoni Filharmonikusoknak.
Olyannyira nagy becsben tartják, még a producerek is, hogy esetében a zene sokszor előbb készül el, mint a képsorok, amelyek alá behúzzák. Mondhatni, a filmipari gyakorlattal ellentétben nem ő komponál zenei aláfestést a fontosabb jelenetekhez, hanem az ő szerzeményeinek jellegéhez, ritmusához, hosszához igazítják azokat. Nem történt ez másként a Neethanay En Ponvasantham esetében sem: a márciusban felvett CD-változat hetek óta kapható Indiában, miközben a legfontosabb jeleneteket csak nyáron forgatták hozzá az október végén a mozikba kerülő filmhez.
– Ilaiyaraaja világa rendkívül mélyről táplálkozó, erősen érzelmi töltetű, majdnemhogy stílusoktól független zene. Alapvetően indiai gyökerű persze, a dalokat tamil nyelven éneklik benne, de közben hallható, mennyire képben van a mester az európai klasszikus zenével – mondta László Attila. A dzsesszt pedig a magyar kvartett képviselte. Az indiai komponista szerzeményeiben e látszólag egymástól távol álló világokat olyan tökéletesen hozza össze, mondhatni, készségszinten, amire a világon talán senki más nem képes. – E rendkívül egyéni univerzumnak ennyire a középpontjába kerülni, mint amennyire bennünket oda beemelt – hát óriási megtiszteltetés számunkra. Új perspektívákat nyitott – fogalmazott a magyar gitáros.
Munkakapcsolatuk az ezredfordulóra nyúlik vissza, amikor Ilaiyaraaja Magyarországon készített a Miskolci Szimfonikus Zenekarral felvételeket. Az indiai mester több magyar CD-t is kapott ajándékba, többek között a László Attila Band aktuális korongját, a Once Upon A Time-ot. Annyira megtetszett neki, hogy rögvest megkereste a dzsesszgitáros-zeneszerzőt, sőt egy évvel később, amikor megint nálunk készített felvételeket, elhívta a stúdióba játszani. Aztán nyolc évig semmi. Majd három évvel ezelőtt jött tőle egy SMS: „Szia, Attila, itt vagyok megint Budapesten, találkozzunk, ha vannak új lemezeid, hozzad!”
– Elvittem neki a legújabb albumaim, ő pedig a kávé felett dúdolgatni kezdte a számaimat. Majd elájultam – eleveníti fel László Attila az újbóli találkozást. – Aztán eldúdolt néhány indiai dallamot is, s kérdezte, mennyire tetszenek. Meg azt, volna-e kedvem Indiában a következő lemezfelvételén közreműködni. Persze, mondtam. Kedves, udvarias gesztus, gondoltam magamban. Három hét múlva megjött a repülőjegy.
Azóta együtt dolgoznak, 2009 óta tizenegy közös munkájuk volt. Sőt két alkalommal ki is hívta a magyar dzsesszzenészt tanítani Chennaiba. Egy héten keresztül, reggeltől estig, keményen. Elsősorban az érdekelte, a harmonizáció fázisa után dzsesszfelfogás szerint miként rakják fel egymás felé a hangszereket. Sokféle lehetőség van erre, mindegyiknek más a színe. Többször kérte a magyar gitárost, hogy hangszerelje valamelyik darabját.
Ilaiyaraaja tavaly decemberben több mint hatórás életműkoncertet tartott Chennaiban. Egyetlen külföldi vendéget hívott rá: László Attila együttesét. Most ott tartanak, hogy világ körüli turnéban gondolkodnak.
