Persze a 46 éves moszkvai vállalkozó megengedheti magának az öniróniát, elvégre üzleti sikerei önmagukért beszélnek: az általa húsz éve alapított Bosco del Ciliegi mára Moszkvától Londonon át Milánóig húzódó, 230 ruházati boltból álló hálózattá nőtte ki magát, a kínált nemzetközi termékek mellett elitáruvá téve a Bosco saját márkás ruháit is. Eközben 2004-ben, alig 100 millió dollárért főrészvényesévé vált Oroszország legemblematikusabb áruházának is, a moszkvai Vörös téren álló GUM-nak. – Nem nyomaszt, hogy az irodából a Kremlre látok, ellenkezőleg, energiával tölt fel – vallotta meg az orosz NTV által róla készített portréfilmben.

A vidám fickó benyomását keltő, pocakos Kusznyirovicsot olyannyira nem nyomasztotta a Kreml és a Lenin-mauzóleum mellett húzódó szovjet hősök temetője, hogy néhány évvel ezelőtt hatalmas korcsolyapályát is varázsolt a térre, ami mára hagyománnyá vált. – Három évembe telt, személyesen az elnökkel kellett megbeszélnem – adott képet kitartásáról és messzire érő kapcsolatairól. A sporttal azonban itt nem szakadt meg a Bosco-vezér kapcsolata: tíz éve ő öltözteti az orosz olimpiai csapatot. Sőt, az ukrán mellett a londoni játékokon már a spanyol olimpikonoknak is a Bosco – pontosabban a 2001-ben alapított Bosco Sport – adja a nemzeti színekkel átszőtt ruhákat Gyenyisz Szimacsov dizájnertől.

Az orosz nyomulás jókora felháborodást váltott ki a spanyol textilipari cégek körében, a bírálókhoz néhány sportoló is kapcsolódott. – Soha nem hordott még ennél borzalmasabbat Feliciano Lopez – bosszankodott twitteres bejegyzésében Carlos Moya. (Az egykori teniszező világelső szerencséjére azonban Lopeznek nem kellett a „borzalomban” dobogóra állnia, mert teniszben csak negyedik lett, de nem sűrűn jutnak éremhez Londonban a spanyolok a többi sportágban sem.) – Ha választani kell a másfél millió eurós kiadás és az ingyenruha között, akkor nincs miről vitázni – vette védelmébe a döntést a Spanyol Olimpiai Bizottság vezetője, Alejandro Blanco.

Az „ingyenruha” persze nem akármilyen reklámot jelent az olimpiai csapatokat öltöztető cégeknek: a londoni megnyitót hárommilliárd ember látta. Az orosz ruha mását aztán az egyszerű halandó is felöltheti, feltéve, ha kész kifizetni a Bosco GUM-beli boltjában 8950 rubelt – 63 ezer forintot – egy melegítőfelsőért. A Szovjetunió vége felé vegyészmérnökként végzett Kusznyirovicsot – a Forbes magazin szerint Oroszország 166. leggazdagabb emberét – a véletlen sodorta a divatiparba: csak annyit tudott, hogy kémcsövek között nem fog tudni megélni, ezért vállalkoznia kell, bármivel. Az első üzlete során a Gorkij parkba szállított vidámparki játékokat. Az olasz beszállítók szóltak neki, hogy egyébként ruhákkal is foglalkoznak, hátha érdekli.

A Bosco del Ciliegi a növekedés ellenére ma is főként családi vállalkozás: Kusznyirovics felesége, anyja, unokanővére, sógornője és egyik fia is az üzletben van. Eközben a családfő reménybeli üzletembereket oktat – nem máshol, mint az orosz Szilícium-völgynek hívott, Dmitrij Medvegyev korábbi államfő által megálmodott Szkolkovóban. Ebbe induláskor hétmillió dollárt adott Kusznyirovics, aki kulturális fesztivált is szervez és múzeumot támogat.

– Ez nem reklámfogás, nem üzlet, a kabátokat nem a múzeumban adom el – viccelődött a kultúrához családilag vonzódó férfi, aki üzletei hajnalán csak azért ment el éjjeliőrnek a moszkvai Bolsoj színházhoz, mert így tudott bármilyen előadásra jegyet szerezni. – A luxus számomra a választás szabadságát jelenti. Nem az a lényeg, hogy a ruha drága vagy olcsó, hanem, hogy saját döntésedből veszed fel – vallja az olaszul is beszélő Kusznyirovics, aki ezt a szabadságot fejezte ki a cégnév megválasztásakor is. A Bosco del Ciliegi annyit tesz: cseresznyés erdő. – Egyszerűen nagyon szeretem a cseresznyét.