Minden a gyökereken múlik
Mostanában, ahogy tartósan magas a hőmérséklet, vagy ahogy megváltozik a napfény „összetétele”, fura dolgok figyelhetők meg a növényeken. A növényélettan ismerői pontosan tudják, hogy ilyenkor milyen biokémiai folyamatok rendezik át a sejtek fehérje-, só- és nedvességviszonyait. Saját kertemben az amúgy egészséges ringlóknak az a negyedrésze, amelyet a délutáni nap ér, úgy megbarnult, mintha malacperzselővel sütögettem volna. De a csak néhány reggeli órára napra kerülő fuksziák is szokatlanul sok virágot, kevesebb levelet hoznak. Más, nagy levelű növényeken égésfoltok jelentek meg. Mindkét jelenség arra utal, hogy bajba került a növény.
A vékonyabb héjú csonthéjasok egyszerűen megfőnek a napon. Ezek a gyümölcsök már friss fogyasztásra alkalmatlanok, legfeljebb pálinkának, lekvárnak valók, ráadásul lepotyognak, ha ottmaradnak, és a fák alatti gyepet is kipusztítják. Ősszel a ringlókat úgy metszem majd, hogy tágasabb, több árnyékoló levélből álló koronát növesszen a fa. Remélem jövőre az árnyékban megbújó gyümölcsök nyugodtan beérhetnek.
A fukszia napreakciója is természetesnek tekinthető, a növény érzi, hogy valami baj van. Mivel jó a talaja és elegendő vizet is kap, ezért igyekszik aktív ciklusát rövidítve, összes virágját kibontani és minél több termést hozni. Neki árnyékosabb helyet kell találni. Egyébként maguk a növények, főleg a fák, cserjék is ügyesen védekeznek, például az alsó, belső levelek napközbeni mozgásukkal igyekeznek árnyékba jutni.
A velünk élő, pontosabban a gondozott növényeinket is az egyre melegebb nyarakon mind súlyosabb stressz éri. Mivel a melegedés, az egyre több kánikulai nappal járó változás tartósnak ígérkezik, ezért érdemes a kert mozdulatlan lakóit vagy kicserélni, vagy felkészíteni a forróságra.
Mivel a sikeres vízfelvétel a terebélyes gyökérzeten múlik ezért ilyet kell velük növesztetni. Ennek érdekében a lágyszárú növények – ez a gyepre is vonatkozik – öntözési ritmusát ritkítani kell, viszont az ilyenkor kijuttatott vízadagot ajánlott növelni. Ekkor a gyepalkotók arra kényszerülnek, hogy nagyobb gyökérrel próbálkozzanak. A szabadon álló növények táplálásánál figyelni kell a helyes dózisra és tájékozódni kell az egyre nagyobb számban megjelenő bioregulátorokat tartalmazó permettrágyák felől.
A cserjék, fák metszésekor nagyobb koronát érdemes hagyni, hogy ehhez növekedjen a gyökérzet is. Később a korona mérete csökkenthető, a gyökerek ilyenkor már kényelmesebben tudják az anyagcseréhez szükséges táplálékot szállítani. Tudni kell azt is, hogy a gyökérzet működése más, mint a többi szervé. A gyökér át tud kapcsolni egy olyan kényszerprogramra, amikor oxigén nélkül képes energiát termelni, vagyis ha a növény már kiszáradtnak tűnik, a gyökér még újra tudja indítani az életet. Ezért is fontos, hogy a kiszáradtnak tűnő növény minél előbb bőséges vízadagot kapjon.
Míg a gyökérzetnek a szárazságban is elő kell teremteni a szükséges vizet, addig a levelek alsó oldalán lévő parányi légréseken távozik a víz zöme. Amikor szárazságban a belső (turgor) nyomás csökken, akkor az éppen növekvő sejtek gyarapodása megáll. Ebből következik, hogy a növekedési ciklus elején érkező szárazság kevesebb és kisebb levelet eredményez, de okozhatja a virágok és később a termés számának csökkenését is.
Ha a növény bajba kerül, ezért szabadul meg levelei egy részétől: ha csökken a vízvesztés, van esély az életben maradásra. Ha kedvezőbbre fordul az idő, akkor előfordulhat, hogy a szezonban újra levelet hajt a növény, pedig a többségnek ez, a nagy növekedési periódus után nem szokása.
A növények szempontjából stresszesnek mondják az ilyen időjárást, a megváltozó anyagcsere miatt a gyengébbek nemcsak a balkonládákban, de a sövénysorokban ilyenkor elpusztulnak. Azok, amelyeknek az anyagcseréje a stressz hatására is valamennyire stabil marad, jobban át tudják vészelni a száraz időszakot, majd gyorsan felépülnek.
A jövő héten a kerti szemét hasznosításáról írunk.