Vele végződik a munkahét, kezdődik a sábát, a zsidó szombat. Jóllakik a család, jön legalább 24 óra pihenés, akinek úgy tetszik, vallással, egymással való feltöltekezés. A belsőépítészként is ismert, cukrász végzettséget is szerzett Rubin Eszteré is: „Barhesztésztát begyúrom. Fél kg lisztet keverek két és fél deci langyos vízzel, fél deci olaj, két evőkanál cukor, másfél teáskanál só. Édes is, sós is a kalácsom. Friss élesztőt morzsolok, életre kel, ölelem, csókolom, táncra perdülök vele. Vagy inkább kerekre nyújtom, megszórom a kardamommagokkal, tetejére vajdarabok, nádcukor”.

Nem csak kelt, fonott kalács

Mégis csalódik, aki pusztán receptgyűjteményt vagy szokványos gasztrokönyvet vár Rubin Eszter első kötetétől, a Barhesztől. – Cseppet sem könnyed szórakozás ez. Bennem volt a tartalma folyamatosan, az elmúlt tizenöt évet írtam bele – mondja elsőszülöttjéről a Népszabadságnak a szerző, aki elképzelhetőnek tartja, hogy megpróbálják női vagy felekezeti irodalomként beskatulyázni. „Holott az élet teljességét fejezem ki, a tragédiától a boldogságig.” Következő könyvét mindenesetre a bagelnek, e középen lyukas, kerek péksüteménynek szenteli majd.

De addig marad a Barhesz, amitől Para-Kovács Imre újságíró, a könyv bemutatójának moderátora például – mint a Yiddishe Mamma Mia étterem teraszán elmondta – egyrészt „végtelenül szomorú” lett, másrészt „hosszasan vinnyogott a röhögéstől”. Van itt minden, ami belefér mindennapjainkba, „megskalpolt indiáner, diplomatapuding mocsarába fulladt képviselőfánk, sarokházból csótány mászik elő. Távolból WC-tartály zubogása, mellékhelyiségben szexelnek, férfi és női hangok, orrfújás, kiömlő tea, nyálas csók, teli szájjal röhögés, gyereksírás, káosz”. Jew it yourself, „zsidáld meg magadnak”, jewrnal, azaz „zsidújság”, az obligát Facebook, Fuchs Janka, ludaskása, Kohav ükpapa a Felvidéken, Jeruzsálem Váci utcája, a Ben Jehuda, felnőtt fejjel felfedezett zsidóság. És közben eszünk, eszünk csak tovább, rendületlenül, hadd jöjjenek fel a kilók, menjen egy lyukkal arrébb a derékszíj: flódni, zsidótojás, ludaskása, puncsminyon, grillázstorta, szilvás moelleux, ládányi sárgaborsó, mascarponehabos eper.

Sabatkor micve a szex – ezt veszi le a Barheszből egyik méltatója, Nyáry Krisztián. Melyik szót nem érted? A fiaim az utolsót, az olvasók zöme, azt tippelnénk, inkább a középsőt. A micve jelentése (nem tévesztendő össze a mikvével, mert az rituális fürdő): jótétemény, jó cselekedet. Ilyeneket is leír könyvében a negyvenes éveiben járó szerző: „Nátán soha nem izzad, nem horkol, minden porcikáját imádom, medencecsontjánál órákig időzöm, egyszerűen megigéz. Nem tudom, honnan ez a fixációm, medencecsontomat simítja, önkívület.”

Mi kérünk elnézést.