Ahhoz, hogy valaki tökéletesítse tudását, Európába kell jönnie – vallja Zhang Yu (Csajng Jü) Carolyn, aki a kínai Xi’an (Hszian) városából érkezett a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karára. A kínai lány ma már folyékonyan beszél magyarul, lediplomázott, és az operaszerepek és operettdalok mellett Somló Tamással énekel néha duettet. Tavaly pedig első CD-je is megjelent, Keleti Pacsirta a Duna felett címmel.

Xi’an kisebbfajta város, csupán hatmilliós – kezd gyermekkoráról mesélni Zhang Yu nevetve. Szülei orvosok, a legnagyobb álmuk az volt, hogy lányuk is ezt a hivatást válassza. Ám amikor látták, hogy az énekléshez van tehetsége, minden erejükkel támogatták ebben. Az indulásban egy önfeláldozó zongoratanárnő is segített: ingyen tanította nyolcéves korától a tehetséges kislányt, mert szülei nem tudták volna kifizetni a tandíjat. Énektechnikát ekkoriban még nem tanult, csak kórusban énekelt, ám így is sorra nyerte az énekversenyeket. – Borzasztóan szerencsésnek érzem magam, mert amióta csak zenét tanulok, mindig volt valaki, aki segített abban, hogy sikeres legyek.

Meg abban is, hogy mindeközben a lelkivilágom is rendben legyen – mondja. A Xi’anban szerzett zenepedagógusi diplomával maradhatott volna Kínában tanítani, ám énektanárnője ezt nem hagyta. Meggyőzte, hogy ezzel a tehetséggel Európába kell utaznia, hogy elsajátítsa az ottani stílust. De miért éppen Magyarország? Sok minden szólt mellette, azon a gyakorlati előnyön kívül is, hogy nagybátyja családjával akkor már évek óta hazánkban lakott. – Kodály, Liszt és Bartók ismertek Kínában, és tanuljuk Petőfi egyik versét az általános iskolában. Érdekelt a történelem is, mert tanultam, hogy a magyarok ősei Ázsiából származnak – idézi fel Zhang Yu. A Carolyn nevet még Kínából hozta magával: szüleitől kapta, hogy könnyebb legyen majd, ha idegen nyelvet kezd tanulni.

Mindegy, csak énekelhessek

A szegedi egyetemre 2004-ben érkezett, ahol öt évvel később diplomázott magánének szakon. A beilleszkedés egyáltalán nem volt könnyű, ám itt is kapott segítséget. Első magyartanára nagyon megszerette, családtaggá fogadta. „Úgy hív, a legkisebb lányom”. Azóta is minden ünnepet együtt töltenek. A kollégák pedig abban segítettek, hogyan mozogjon, viselkedjen a színpadon. – A stílust a legnehezebb megtanulni, nem a nyelvet. Egy európai darabban, egy európai színházban hogyan játsszam el a rám kiosztott szerepet? Egy ázsiai és egy európai ugyanis teljesen másként mozog a színpadon – avat be a kulisszatitkokba a koloratúrszoprán Carolyn.

– Sosem fogom elfelejteni, amikor a Szegedi Szabadtéri Játékokon egy próbán Rost Andreát helyettesíthettem. A diploma után közvetlenül pedig a debreceni színházban énekelhettem főszerepet, nagyon szerencsésnek éreztem magam – mesél legnagyobb élményeiről. Már megtanulta Lucia szerepét Donizetti Lammermoori Luciájában, az Éjkirálynő áriáját Mozart Varázsfuvolájából, illetve Puccini Pillangókisasszonyának főszerepét is – ezeket egyelőre csak külön-külön énekelte, színházban a teljes szerepet még nem.

Duett Somló Tamással

Ám próbál más műfajok felé is nyitni: tanul operettdarabokat is (énekelte már a Kacagódalt Johann Strauss Denevérjében). A magyar közönség számára mégis talán az a legemlékezetesebb, amikor a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalt adja elő, vagy amikor Somló Tamással együtt énekli az Álomarcú lányt.

– Szeretném megmutatni, hogy ázsiai előadóként képes vagyok ugyanarra, mint egy európai énekes. És ahhoz, hogy elfogadjanak, nem elég ugyanolyan jónak lenni, mint a többiek, hanem még eggyel magasabbra kell tenni a mércét. Nem akarom, hogy bárki a „szegény kis ázsiai lányt” lássa bennem a színpadon – mondja határozottan. – Persze nem ez a fő cél, hanem az, hogy énekeljek. Sokszor ajánlottak olyan munkát, amivel sokkal többet is kereshetnék, de inkább ezt választottam. Az igazi futó sem attól boldog, hogy győztesen ér be a célba, hanem attól, hogy futhat – mondja Carolyn, aki korábban kínai nyelvet is tanított. „Amikor énekelek, olyan, mintha a testem és a lelkem elrepülne, és ezt soha máskor nem érzem.”

Mindennek ára is van: a művészvilág lelkileg nagyon megterhelő, ezek feldolgozásában a mai napig a szülei segítenek neki. Ők egyébként a tervek szerint idén májusban jönnek először Magyarországra meglátogatni lányukat. A szorgalom is fontos: két-háromszáz oldalas operalibrettókat kell megtanulni, eredeti nyelven.

– Németül és olaszul már tanulok, de oroszul és franciául egy szót sem tudok, azt mind ki kell szótárazni, hogy értsem, mit énekelek. De persze akkor is élvezem, ha nagyon nehéz – teszi hozzá.

"Már tudok magyarul gondolkodni"

Barátokra, családra lelt Magyarországon, ám ez nem jelenti azt, hogy Kínától eltávolodott volna. Célja, hogy Kínában a magyar kultúra követe legyen, és fordítva. Kínaiaknak tanít magyar néptáncot, és a budapesti kínai nagykövetség rendezvényein is rendszeresen fellép. 2007 óta pedig a Magyar–Kínai Kulturális Központ zenei tagozatának a vezetője. Egy kínai gyermekkórust is tanít, ahol a többi között Kodály-dalokat énekelnek. – A magyar közönségnek borzasztóan tetszett, hogy itt egy kínai kórus, és magyarul énekel. A magyarokat is nagyon érdekli a keleti kultúra, és ez nekünk, kínaiaknak ugyanolyan jólesik. Tanulnunk kell egymástól – mondja.

Persze a két kultúra közötti különbségekkel nem volt mindig könnyű megbirkóznia: nehéz volt például beleszoknia a baráti puszilkodásba, ami feléjük nem jellemző. Az is furcsa volt, hogy Magyarországon mindenkinek mondjuk, hogy „köszönöm”. A hála kifejezésének ezt a formáját ugyanis a családtagok, nagyon szoros barátok Kínában nem mondják egymásnak. – Ma már tudok magyarul gondolkodni. Ez olyasmit jelent, hogy ha egy kínaival beszélek, akkor teljesen mások a gesztusaim, a hangom, a nézésem, mint ha egy magyarral. A magyar barátnőm szokta mondani, hogy amikor kínaiakkal beszélek, olyan, mintha teljesen más lennék – meséli.

És persze nem csak a kultúrák különbségével, a honvággyal is meg kellett küzdenie. Hiányzik neki a nagyváros nyüzsgése, a parkokban reggelente táncoló vagy tajcsizó idősek látványa, az éjjel is nyitva tartó büfék, masszázsszalonok, az éjszakai élet. – Minden nagyobb, szélesebb, zsúfoltabb. Kínában nincs olyan, hogy üres busz – foglalja össze. A xi’ani konyha is hiányzik neki, olyan ételek, amelyeket Kína más részein nem találni. „A szegedieknek is a szegedi halászlé hiányzik legjobban külföldön!”

Zhang Yu az elmúlt hét évben gyökeret eresztett hazánkban, és ha minden jól alakul, akkor akár az is lehetséges, hogy Budapesten éli le az életét. Persze, azoktól a reményei szerint egyre gyakoribb alkalmaktól eltekintve, amikor vendégszerepelni hívják más európai nagyvárosokba, és megmutathatja: van olyan jó, mint bárki más.

Névjegy

Kínában született, ahol énektanári diplomát szerzett. 2004-ben érkezett Magyarországra, a Szegedi Tudományegyetemen szerzett diplomát. Operaáriák mellett népdalokat és operettdalokat is énekel. Kínai és magyar népdalokat, illetve operaáriákat tartalmazó CD-je 2011-ben jelent meg.

FOTÓ: KURUCZ ÁRPÁD