Amikor a bemutatkozó show után arról faggatták a társulat alapítóját, Masa Ogavát, mi az együttes neve, csak egy szó jutott eszébe: Yamato. A csapat tagjai ezt először közhelyesnek gondolták annak ellenére, hogy egy ősi japán tartományt és egy híres második világháborús csatahajót is így hívtak (sőt egyes írások szerint ez volt Japán ősi neve). Kis idő múltán azonban nemhogy megszokták, de azonosultak is vele a dobosok.

Megalakulása után egy évvel a társulat Kínában turnézott, négy fellépését húszezren látták. A siker nagy lökést adott a csapatnak, és más ázsiai országokba, például Dél-Koreába és Szingapúrba is ellátogatott, 1997-től már a kontinensről is kimerészkedett. Elsőként Dél-Amerikát vette célba az együttes, majd fellépett a világ egyik legnagyobb kulturális rendezvényén, az edinburghi Fringe Fesztiválon. Huszonhárom telt házas előadást adott, sőt megkapta a Spirit of Fringe díjat. A Yamato nem véletlenül tekint úgy ezekre a koncertekre, mint azokra a bizonyos világot jelentő deszkákra. Hamar híre megy ugyanis, ha valaki sikert arat a skóciai Fringe Fesztiválon.

A csapat népszerűségének kulcsa, hogy tagjai profi vadaiko- vagy taikodobosok. Hangszereik állatbőrből és olyan fából készülnek, amelynek kora elérheti a négyszáz évet is. Dobolásuk üteme olyan, mint a szívverés: az élet középpontja, az erő forrása.

A vadaiko eredeti jelentése: japán dob, vagyis a szó eredetileg egy bizonyos, Japánban használt ütőhangszertípusra vonatkozik. Az 1900-as évek közepe óta azonban a taiko kifejezés már egy zenei stílust jelöl, mégpedig a japán dobokon csoportosan játszott dobstílust, amelyet az ötvenes években Ogucsi Daihacsi fejlesztett ki, nagyjából a ma ismert formájában. A taiko mint csoportos dobstílus tehát viszonylag fiatal művészeti ág, noha előzményei a japán zenében több száz éves múltra tekintenek vissza.

A Yamato mostani, immár negyedik magyarországi turnéja a Gamushara címet viseli. A gamushara röviden összpontosítást, koncentrációt jelent. Tágabb értelemben viszont a tökéletes önátadást érzékelteti, minden más kizárását az emberi figyelemből, minden érzelem és érzékszerv irányítását egyetlen cél megvalósításának érdekében. A gamushara állapotában az ember nem gondolkozik a jövőn, a körülmények minőségén, nem ítélkezik és nem mérlegel, csupán aláveti magát a célhoz vezető út folyamatának. Ez a tudatállapot Ázsia-szerte – főként Kínában és Indiában – sok zenekultúrában ismert. Annak a különleges kapcsolatnak az egyik alapkövetelménye, amely évezredek óta egymáshoz köti a mestert és a tanítványt. Nagy a hasonlóság a gamushara és a különböző keleti meditációs gyakorlatok tudatformáló hatása között is.

A Yamato tagjai nem egyszerűen dobosok. Egyszerre remeték, harcművészek és sportolók. Hihetetlen fegyelemmel készülnek koncertjeikre, tulajdonképpen egész életük a gamushara jegyében telik. Reggelente tíz kilométeres futással kezdik a napot, majd súlyzós edzéssel telik a délelőtt legnagyobb része. Délután csoportosan gyakorolják a dobpergetést. Este mindenki visszavonul, hogy egyénileg tökéletesítse tudását. A napi létfenntartó szükségleteket leszámítva, folyamatos edzéssel és hangszeres gyakorlással töltik az időt.

Művészek és harcosok. A modern kor szamurájai.