A szerző felvétele Itt, a Vezúv árnyékában, a pizza, a spagetti és a limoncello hazájában minden egyszerű és természetes: a frissen szedett narancs savanykás leve, a kávé kesernyés aromája, a halpiac jellegzetes szaga, a sajtok robusztus sárga tömbje mellett függő sonkák barnásvöröse, a frissen sült pizza és az öblítő illata – ez együtt az, amiért Nápoly megfog, és nem ereszt.

A szerző felvétele Ahány utca, annyi titok, annyi íz. A pizza nápolyi találmány, mondják is: aki egyszer itt kóstolta ezt a vékony, puha, mégis ropogós, finoman odapörkölt tésztát, sosem vágyik másra. Egy óvárosi konyhában tanúsítvány igazolja, itt készül a világ legjobb pizzája, de nem kell beállni a kígyózó sorba, próbálkozhatunk bárhol. A pizzériák, hosteriák, trattoriák és ristoranték csábításának nehéz ellenállni, de nem érdemes.

A kicsiny Hostearia Toledo bejáratánál régi fotó: a mamma gőzölgő tálból spagettit mer, körülötte népes család. Ez a mi helyünk. Pizza természetesen van az étlapon, a friss paradicsomszósszal és sajttal kínált változat tökéletes, a paradicsomszeleteken tálalt bivalymozzarella a hajszálvékonyra szelt sonkával (prosciutto) pedig egyszerűen mennyei. Ez a bivalytejből készült gyúrt sajt helyi találmány, négyszáz éve ugyanúgy készül. Se érlelés, se ízesítés, úgy jó, ahogy az úristen megadta. Bár néha kell egy kis sós lé a tároláshoz, de ez minden. Lágy, majdnem ízetlen – mégis egyedi.

Az indítás jó, jöhet hát az újabb helyi specialitás, a spagetti kagylóval. Az éppen roppanósra főzött tésztát itt nem fekete, hanem vénuszkagylóval (vongole) tálalják. Látványnak sem utolsó, de a mélysárga kagylóhús olyan tökéletesen idézi a tenger gazdagon sós tónusait, hogy az ízélmény mindent felülír. Jól illik hozzá a Vezúv lejtőjéről származó ásványos, fehér Lacryma Christi. A helyiek szerint ez a bor mágikus hatású, és mindent gyógyít. Ami biztos: tökéletesen kíséri az est fénypontjának ígérkező grillezett rákot és tintahalat.

A friss zöldsalátával érkező porhanyós, omlós, mégis feszes húsú, egyszerű, tiszta ízű tengeri étkeknek jól áll a grill finom pörkölési aromája. A közeli halpiacon nem lehet nehéz beszerezni a különböző méretű garnélákat, a nagyobbacska gamberonit vagy a kisebb gamberettit, de a scampi, a langusztin, a tintahal és polip is kelendő. A Toledo két felszolgálója szélsebesen megteríti az egyetlen szabad asztalt, nekik is eljött a vacsoraidő.

A párolt polip, a tenger gyümölcsei saláta és a többi válogatott finomság tempósan tűnik el a tányérjukról, kipirulnak, dicsérik az ételeket. Nyílik az ajtó, sísapkás férfi lép be, rájukmosolyog, látszik, hogy jól ismerik egymást. A süteményespulthoz lép, felkap egy villát, kóstol, bólogat, majd köd előtte, köd utána. A desszertrendelésnél megkérdezzük, ki volt az ismeretlen.

– A tulajdonos – mondja pincérünk, majd a falon lógó régi képre mutat –, itt van kisgyerekként. Kíváncsi volt a csokitortára. Arra most már mi is kíváncsiak vagyunk. Meg a citromtortára is, ami a ház specialitása. És nem csalódunk.

-
A szerző felvétele Nápolyból hajóval könnyen elérni a közeli szigeteket, a híres Caprit, Ischiát és a kevésbé ismert, csöppnyi Prócidát (jobb felső képünkön). Egy pohárka könnyű helyi citromlikőr, vagyis limoncello jólesik a szeles kikötőben. A hegytetőről festői a kilátás. A tenger kékje, a hálójukat javítgató halászok és egy étterem hívogató terasza.

A vendéglős tálcán mutatja, mit ajánl: halak, rákok, tintahalak – mind mai fogás. Parázsra velük! A levegőt lassan betölti a grillezett halak illata. Ebédünk egyszerűségében is pazar, pedig a tengeri fogásokat jól elkészíteni nem könnyű. Ne legyen nyers, sem túlsült –pont így jó, ahogy itt szolgálják fel. A kagyló alá halmozott tészta régiógyőztes lehetne, és a ropogós héjú kenyér is földöntúli: fenségesen issza fel a tányéron maradt olívaolajat. Prócida. A világ közepe. Arrivederci!

Kapcsolódó cikkek: Trombitás Lédi | Cromwell katonái | Egy gömb bujaság | Eltalált modell | Ízlések diktátorai