Erős Pistával az Antillákon
Lassan az egyharmadához érkezik világ körüli útjuk a 43 lábas, középkategóriás vitorlással: a másfél évesre tervezett kaland a tervek szerint jövő év márciusában zárul – mintegy 46 ezer, az Egyenlítő mentén megtett kilométer után.
– A szeretteink hiánya jelentette eddig a legnagyobb nehézséget. A tengert, szelet nem szabad alábecsülni: ez fizikai kihívást jelent. A hajónk hála istennek, rendben, eddig nem volt komolyabb nehézség – adtak lapunknak helyzetképet a magyar hajósok, akik a kolumbiai kikötővárosból, Santa Martából válaszoltak a kérdéseinkre, miután elhagyták a Holland-Antillákat. (Hollétüket a http://80liter.hu/hajonaplo weboldalon naprakészen követhetik az érdeklődők.) A karácsonyt és az újévet családjukkal tölthették a Karib-szigeteki Grenadán, és abban a reményben váltak el tőlük: négy-öthavonta az út további részén is találkozhatnak szeretteikkel. E sorok írásakor éppen San Blas, a kuna indiánok földje, a Panamától hatvan tengeri mérföldre található, több száz szigetből álló szigetcsoport a következő állomás. Az akció célja, hogy – a vállalkozó szellemű unokatestvérpár szavaival – felhívják a figyelmet arra: bolygónk készletei végesek, az eddig folytatott „rablógazdálkodás” nem tartható. Olyan példát akarnak mutatni alternatív energiaforrások felhasználásából, takarékosságból, amelyeket nemcsak egy hajóúton, hanem a hétköznapi életünkben is követhetünk. Igaz, nyolcvan liter fáradtsütőolajra nem minden nap van otthon szükség, de ez a világ körüli út leghangsúlyosabb demonstratív eleme. Blaskovich & Csák legfeljebb ennyi dízellel akarja megkerülni a földet, Phileas Fogg – Verne Gyula regényéből ismert – nyolcvannapos hasonló hajós kísérletét a 2012-es kihívásokra adaptálva. – Reméljük, igen: az időponttal nem lesz baj, az üzemanyag fogyását pedig hamarosan aktualizáljuk a honlapunkon – felelték napjaink Fa Nándorai arra a kérdésünkre: tudják-e tartani a visszaérkezésük időpontjára és az olajfelhasználásra tett vállalásukat. Negatív tapasztalatot inkább nem említenek, a kalózok szerencsére elkerülték eddig őket. A legpozitívabb élmény Ákosnak a delfinek kommunikációjának felfedezése, míg Attilának a családja látogatása, a velük töltött két hét volt.
A szponzorok által támogatott, de alapvetően nonprofit vállalkozásra három évig készültek a negyvenes éveiket taposó férfiak; mint említik, hasonló expedícióra eddig még nem vállalkoztak. A környezetvédő szemlélet korábban sem hiányzott a mindennapjaikból, Magyarország első zöldnyomdája tulajdonosaiként. Az autóssportban, illetve a vívásban szerzett gyakorlat pedig állóképességüket növelhette.
– Nem tudok főzni, a reggeli tojásrántottát, vagy a saját kreációjú kolbászos lecsót kivéve. Jókat enni, viszont szeretek – ismeri el a „80 liter alatt a Föld körül” projekt honlapján Csák Attila. Ha a hozzátartozóik vagy a barátaik megajándékozzák őket ilyesmivel, szívesen fogyasztanak hungarikumokat az egzotikus természeti környezetben: hazai paprikát, fokhagymát, Erős Pistát, ünnepnapokon egy kupica Hegyközi pálinkát. A hazai ízekkel persze mi, útjuk passzív figyelői is élhetünk a fotelben ülve, legfeljebb a paradicsomi Arubát, Curacaót, meg Bonaire-t kell háttérképnek hozzáképzelnünk.
