Újra szól a Wastaps
A hetvenes évek Magyarországán szinte mindenütt szólt a soul, majd a funky; mármint mindenütt, ahol a Wastaps fellépett. Márpedig a kor legkeresettebb klubegyütteseinek egyike szinte állandóan a színpadon állt, bármilyen formációban nyomta is Otis Redding, James Brown, a Blood Sweat & Tears, a Chicago, a War számait vagy a saját nótáit: a fővárosban például nem létezett ifjúsági park, ahol ne lett volna törzsvendég (azazhogy házigazda) a banda. Rendszeresen egy műsorban szerepelt a Syriusszal, már hetvenegyben filmre játszotta Illés Lajos és Bródy János Tudod-e, te kislány? című dalát Gazdag Gyula Sípoló macskakő című mozijában. Aztán a Vígszínházban a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról előadásában működött közre évekig, rádiófelvételei voltak...
Csak a lemezgyárba nem jutott be.
„Rétegzene” – mondták akkoriban arról a muzsikáról, amelyet az összetételében gyakran, stílusában viszont nem változó csapat meg annyi, jórészt a dzsessztanszakról verbuvált tagja játszott. Megfordult a művésztársaságban a Mini-alapító Nagy Istvántól a Tom Jones-hangú Majsai Gáborig, Muszta Istvántól Várkuti Gézáig, Szegváry Gábortól Postássy Júliáig, Pártos Endrétől Szép (eredetileg: Horváth) Károlyig a progresszív hangzás jó néhány kiképzett gárdistája, akiket az örökös zenekarvezető, Keres Tibor fogott össze. Újabban az a szép, hogy közülük Keres, Nagy és Szép – Brindzik Józseffel meg Szendrey Istvánnal – megint együtt muzsikál: 2011-ben újra szól az 1984 óta nem hallott Wastaps.
Immár CD is van. Bolond világ a címe, de nem arról a korról szól, amelyről Keres azt mondja: „Nálunk népszerűbb zenekaroknak sem volt lemezük.” Az ORI-turnékra vagy az Egyetemi Színpadra azért befért a kompánia... A fülbe szökő kvalitású Szép Károly meg külföldön vigasztalódott: Charly Nice néven nyolc albumot jelentetett meg Németországban. Előtte a szingapúri Tropical Soundban, majd a togói Susubilibiben domborított, de a két egzotikus együttessel többet volt Európában, mint Ázsiában és Afrikában.
Máig élő német kapcsolatai révén a DMG a Wastaps-CD kiadóinak egyike, és a felvételek elkészülte után az énekes-szaxofonos örömmel állapította meg: „Változatlanul sok hangszeren játszunk, s még mindig egy húron pendülünk.”
ORI-turné vagy Egymillió fontos hangjegy ezúttal nem lesz – mivel Országos Rendező Iroda és efféle tévéműsor sincs –, ennek ellenére Keres a compact disctől azt reméli: „Talán eljut ahhoz a közönséghez, amelynek szánjuk.” Az élő bemutató nem tartható a Budai Ifjúsági Parkban és a Balatonon sem – hol van még a jövő nyár? –, pedig a füredi koktélhajón annak idején úgy szólt például a Brick yard Blues a Three Dog Nighttól, hogy még Szántódon is csápoltak.
Itt jön a régi hullám.
