– Itt álltam a falu főutcáján, és egyszer csak a kanyarban felbukkantak a lovak. Vágtattak, mint az őrültek, és elviharzottak a szomszéd község, Kelevíz felé – meséli a Somogy megyei zsákfalu, Gadány központjában álló asszony. – Sok család már ki sem engedi a gyereket az utcára, nehogy elsodorják az állatok.

– Az sem jobb, ha csak sétálnak egyet a faluban. Kupacok jelzik a járdán és az úttesten, merre kószáltak – veszi át a szót Marton László, a település egyik képviselője, falugondnoka. – Persze nem a lovakkal van a baj, hanem a gazdájukkal. Évek óta hiába kérjük, hogy tartsa bezárva állatait!

Szigeti Gábor, egy helyi gazda mindezt azzal toldja meg:

– Száz hektáron gazdálkodom, és minden évben komoly károkat okoztak földjeimen a lovak. Megeszik, letiporják a repcét, búzát, kukoricát.

Ősz János, a háromszáznyolcvan lakosú falu polgármestere szerint a helyiek cseppet sem túloznak: valóban megkeserítik életüket a községben és a környékén évek óta rendszeresen felbukkanó lovak, hiszen balesetveszélyes helyzeteket teremtenek, letapossák a konyhakerteket, károkat okoznak a földeken, telepotyogtatják az utcákat. A polgármester szerint négy-öt évvel ezelőtt kezdődtek a gondok, nem sokkal azután, hogy letelepedett a faluban egy férfi, aki lovastanya létrehozását tervezte. Kezdetben az önkormányzat támogatta az elképzelést, mert abban bíztak, hogy a vállalkozás felpezsdíti az életet az elöregedő, iskola, óvoda nélküli, munkalehetőségekben szűkölködő faluban. Csakhogy az ígért lovardának, panziónak nyoma sincs, a férfi földjein egyszerű karámok épültek, azokban helyezte el kilenc lovát.

– Először talán 2008-ban törtek ki a lovak. Akkor még szép szóval kértük a tulajdonost, hogy ügyeljen jobban. De újra és újra szabadon kószáltak az állatok – folytatja Ősz János.

– Egy idő után már arra gyanakodtunk, hogy nem véletlenekről van szó, talán szándékosan engedi el az állatokat, hogy maguk keressenek élelmet. Időközben ugyanis a férfi elszegényedett, tartozásai miatt sorra elárverezték földjeit.

Az önkormányzat hivatalos eljárással próbálta megoldani a problémát. Előbb figyelmeztetést küldtek a tulajdonosnak, aztán pedig többször is megbírságolták az állattartási rendelet megszegése miatt. Ősz János szerint azonban semmi nem változott, a lovak továbbra is rendszeres látogatók voltak a faluban.

– Ha kutyákról lett volna szó, megoldjuk a helyzetet, hiszen csak hívjuk a gyepmestert. De kilenc lóval senki nem tudott mit kezdeni – magyarázza a polgármester, milyen nehézségekkel szembesültek.

Nagy György, az állatok gazdája nem vitatja, hogy a lovak sokszor szabadon voltak. Még azt is elismeri, hogy olykor ő volt a felelős, mert lovai „túl okosak, még a karám ajtaját is ki tudták nyitni”. Majd váratlanul azt mondja:

– A legtöbbször valaki szándékosan engedte el a lovaimat! A középkorú agrármérnök –aki elmondása szerint nyaranta az Adrián hajóskapitányként dolgozik – úgy véli, az ügy hátterében régi viták állnak. Mint mondja, a faluban sokan nem nézték jó szemmel letelepedését, s mindent megtettek azért, hogy „kiutálják a községből”. Vitákhoz vezetett szerinte a lovaspanziójának terve is, többen keresztbe akartak tenni neki.

– Mindezt nem hagytam szó nélkül, ezért rongálták meg rendszeresen a karámokat és a villanypásztort, ezért próbálnak meg a falu közellenségeként feltüntetni.

A megkérdezett helyiek szerint ez biztosan nem igaz, hiszen „a falu egy emberként azt szeretné, hogy a lovak karámban maradjanak”. Bármi oka is volt a lovak kóborlásának, az tény: a kérések, figyelmeztetések és a bírságok nem vezettek eredményre, ezért a polgármester egy állatvédő szervezettől kért segítséget. Úgy vélte, a lovak elhanyagoltságára elég bizonyíték az, hogy rendszeresen szabadon kóborolhatnak. Tévedett: az állatvédők ugyanis a lovakat jól tápláltnak találták, ezért nem láttak okot arra, hogy beavatkozzanak az ügybe. A polgármester ekkor már a „haját tépte” tehetetlenségében, s hiába magyarázta: épp azért nem soványak a lovak, mert más földjén laknak jól! Mindezek után az önkormányzat a mezőgazdasági szakigazgatási hivatalhoz fordult segítségért, ám választ eddig nem kaptak. Ősz János végső elkeseredésében már azt kezdte fontolgatni: megpróbálják elkobozni a lovakat.

A lóelkobzásra azonbanmég várni kell. Az állatok gazdája ugyanis a napokban váratlanul átköltöztette egy erős kerítéssel körbevett, kölcsönkapott területre a lovakat, és úgy döntött, hamarosan elköltözik a faluból. Ősz János szerint fellélegezne a falu, ha végleg megszabadulnának a ménestől:

– Az elmúlt három év mindössze annyi tanulsággal szolgált, hogy felelőtlen gazdával, kóbor lovakkal tehetetlen az önkormányzat.

Az ígért lovardának, panziónak nyoma sincs, a férfi földjein egyszerű karámok épültek, azokban helyezte el kilenc lovát