Mindezt így fordítom le magamban: lusta dögök vagyunk, az, hogy a parkolók milyen állapotban vannak, számunkra érdektelen, még az is belefér, hogy ne büntessünk. Azt teszünk, amit akarunk.

A hétfő délelőtt arról győz meg, hogy ezek komolyan is veszik, amit gondolnak: tényleg nem tesznek semmit azért, hogy a parkolókat takarítsák. Erről aztán egy másik lehetséges mondat jut eszembe: megvettük kilóra a megfelelő illetékeseket, amikor elnyertük a parkolási díjak szedését, minek strapálnánk magunkat azért, hogy rend legyen ott, ahol a pénzt bezsebeljük.

Na, most nem a fővárosi parkolókat beborító hó a legnagyobb gondunk, nem azon múlik az ország jövője, hogy eltakarítják-e vagy sem (úgyis elolvad). Azért teszem szóvá, mert ez a „nem kötelességünk” gondolatmenet felettébb tipikus.

Nem kötelességetek? – kérdem magamban, amikor parkolóhelyet keresek a belvárosban. – Akkor az se lenne kötelességetek, hogy emeltessétek a tarifát!

Ott ugyanis, ahol eddig óránként 375 forintért nem törődtek azzal, hogy milyen a parkoló állapota, most már óránként 400 forintért megtehetik ugyanezt. Ezek a legdrágább fővárosi övezet díjtételei. Ennyiért nem érdemes most hólapátot ragadni.