Méghozzá versenyszerűen, ugyanis a sokak által csak játékként ismert jojó ma már extrém sportágnak számít, amelyben magyar bajnokságokat és világversenyeket is rendeznek. Csiszár Martin pedig őstehetség, az eredményei legalábbis ezt jelzik. Bár a jojózást elsősorban fiatalok űzik, még közöttük is ritkaságnak számít, hogy valaki már középiskolásként felnőtt magyar bajnok legyen, majd megnyerje az Európa-bajnokságot, továbbá a legutóbbi orlandói világbajnokságon elért 12. helyezésével a legjobb európaiként zárja a sportág legnagyobb viadalát.

Aki már jojózott valaha, az tudja, hogy nem is olyan egyszerű dolog a zsinórra rögzített és feltekert korongot leengedni, majd ugyanazzal a lendülettel visszarántani. Ha valaki el is sajátította már ezt az alapműveletet, még semmit nem tud a versenyszerű jojózásról. A sportág lényege, hogy miként lehet a lehető legbonyolultabb módon, minél látványosabban becsomózni, majd kitekerni az apró csapágyon forgó műanyagból vagy alumíniumból készült korongot. Mindezt egy szabadon választott zene ritmusára, háromperces gyakorlatban gondosan megkoreografálva.

- A produkciók pontozásának ezerféle szempontja van - mondja Csiszár Martin. - Fontos az eredetiség, ezért én is igyekszem minél több saját fejlesztésű mozdulatot, trükköt beépíteni a koreográfiába. Levonás jár a gyakran ismételt elemekért, az elrontott mozdulatokért, de azért is, ha nincs meg a harmónia a mozgás és a zene között.

Martin három év alatt jutott el a jojóvilág élvonalába. Akkor vette először a kezébe a korongot, amikor a litéri iskolában divat lett a diákok között. Persze csak néhány hónapig. Ma már Martinon kívül a Veszprém megyei kis faluban senki nem foglalkozik a korongbűvöléssel. Edző és csapattárs híján az interneten keresett magának jojóőrülteket, így bukkant rá arra a néhány tucat megszállott fiatalra, akik idehaza jelenleg profiként űzik a sportágat. Persze a profi jelző csak a színvonalra vonatkozik, jojózásból a világon senki nem tud megélni, még azokban az országokban - így Kanadában, az Egyesült Államokban és Japánban - sem, ahol a legnagyobb kultusza van.

A jojózás nem csak a tárgyakra jelent veszélyt a Csiszár házban. A zsinórok például rendszeresen felsértik Martin kezét, azt pedig már megszámolni sem tudja, hányszor vágta magát fejbe a koronggal. Az egyik edzés során például a házuk udvarán úgy "fejbe lőtte" őt a kivágódó jojó, hogy húsz percre elájult a fűben. A balesetek persze fokozatosan ritkultak, ahogy egyre inkább ura lett a játékszernek. A korábbi négy-öt órás edzések helyett ma már csak napi két órát dobálja a korongokat. Megügyesedett annyira, hogy a bonyolult trükköket is hamarabb sajátítja el, mint korábban.

- Nem iszom, nem cigizek, nem élek semmi más stimulálószerrel, mint a jojóval - mondja Csiszár Martin. - Egy-egy edzés annyira megemeli az adrenalin- szintemet, annyira lefáraszt fizikailag és idegileg is, hogy utána már csak pihenni van kedvem. Imádom csinálni, az is lehet, hogy az életem végéig megmarad ez a szerelem.

Apropó, szerelem! Martin szerint a jojózással remekül lehet ismerkedni. Ha megtetszik neki egy lány, úgy kell ügyeskednie, hogy mihamarabb bűvészkedjen egy sort a koronggal, aztán már csak várni kell, előbb-utóbb maga a "kiszemelt" fogja őt megszólítani.

Az osztálytársak ugyan régóta tudnak Martin szenvedélyéről, de sokáig nem mutattak különösebb érdeklődést a játék iránt.

- Ne szépítsük, egyszerűen hülyének tartottak - mondja a jojóbajnok. - Akkor döbbentek meg, amikor kiderült, hogy a világ legkülönbözőbb pontjaira is eljuthatok jojóversenyzőként. Azóta sokan átértékelték a dolgot, meg is nőtt az ázsióm a suliban.

Martin egyedüli gyerek a Csiszár családban, a szülei eleinte furcsa szemmel figyelték fiúk hóbortját.

- A férjemmel együtt nagy butaságnak, fölösleges időpocsékolásnak tartottuk a jojózást, az apja meg is mondta a gyereknek, hogy ezzel ugyan semmire se viszi az életben, ráadásul rengeteg időt vesz el a tanulástól - eleveníti fel a három évvel ezelőtti időket Csiszárné Baranyai Anita, Martin édesanyja. - Ma már egy kicsit másképp látjuk. Kiderült, hogy a gyerek talpraesett, hiszen kamaszként egyedül megjárta Amerikát, van benne kitartás, ráadásul sokat fejlődött a kommunikációs készsége is. Érettebb, mint a korosztályába tartozó gyerekek.

Jó példa erre, hogy Csiszár Martin az Európa-bajnoki cím megszerzése után kilobbizott magának egy "állást": hivatalos tesztelője lett a svájci HSpin nevű cégnek, a világ egyik legismertebb jojógyártójának.

- Elküldtem a svájciaknak egy bemutatkozó e-mailt az eredményeimről, felpakoltam mellé egy videót az egyik produkciómról, aztán a legnagyobb megdöbbenésemre visszaírtak, hogy "szerződtetnének" - mondja Martin. - Persze nem pénzért, hanem jojókért. Elküldik nekem a legújabb fejlesztésű korongjaikat, amit egy hétig tesztelek, aztán megírom nekik a szakvéleményemet. Az ajándékba kapott jojók azért elég nagy értéket jelentenek, a minőségi darabok 100-110 dollárba kerülnek. Már 72 korongból áll a gyűjteményem.

Csiszár Martin hiába megszállottja a jojónak, mégsem nevezhető szakbarbárnak. Ahogy az egy kamaszhoz illik, számos egyéb dolog is érdekli: tizenkét éve néptáncol a helyi csoportban, sőt, táncosként fellép a veszprémi Pannon Várszínház egyik produkciójában. Amúgy szívesen foglalkozik sportlövészettel és vitorlázással is. Édesapja nagy vadász, egyszer ki is vitte Martint az erdőbe, hátha a vadászathoz is kedvet kap a gyerek. De nem így történt: a jojóbajnok túlságosan csendesnek és nyugodnak találta a vadlest.

- Másfél év múlva érettségizem, addigra a német mellé meg kellene tanulni angolul is, aztán marketingből vagy kereskedelemből szeretnék diplomát szerezni - avat be terveibe Csiszár Martin.

A kamasz jojóbajnok nagy zenerajongó, főként rapet és elektronikus rockzenét hallgat. Mostanában mégis egy másik stílusban íródott szerzeményről álmodozik.

- A nemzetközi jojóversenyeken eddig soha nem játszották le a győztesek nemzeti himnuszát, de ez a jövő januári Európa-bajnokságon a tervek szerint megváltozik. Szeretném, ha a sportág történetében először nekem játszanák el a magyar himnuszt.