A Nemzeti vágta Geszti Péter ötlete. A hazai showbiznisz ismert alakjának elgondolása bejött, amikor a ló és a hagyományok köré építette a nagyvárosi szórakoztató projektet. A lóversenyre - ez a tulajdonképpeni Nemzeti vágta - települések nevezhetnek Magyarországról és a határon túlról. Az idén 92 település aspirált. Mindegyikük "futtat" egy lovat s lovast, s az előfutamokból kerül ki a hat döntős. Az idei vágtán Szeged, Debrecen, Nyíregyháza, Litér, Esztergom és Bácsalmás küzdötte magát föl a főtáblára.

A településeknek arra is lehetőségük van, hogy kicsiny pavilonokban megmutassák magukat. A régiók emellett tájjelegű ételekkel rukkolnak elő. Ez azért jó, mert miközben nyakig merülünk a válságban, azt lehet látni, hogy a töki pompos - kenyérlángos szalonnadarabokkal és tejföllel - elképesztő léptekkel halad a nemzeti magaslatok meghódítására. A lepényszerű étek formás mobilkemencékben sül, s a tudósító legfrissebb tapasztalata, hogy a pomposlobbi a nagy sátoros ünnepeken egyre erősebb. A mustáros-savanyú uborkás kolbász (500 forint tíz dekáért), mely azért még mindig megmozdítja a magyar néplelket, ma már jelentős lemaradásban van. Ki gondolt volna erre akár tíz évvel ezelőtt?

A futamokat megnézni a helyszínen amúgy nem lehetett. A belső tér hamar megtelt, kívülről pedig az egyik főszponzor posztereitől nem lehetett látni. Hallani viszont mindent jól lehetett. Enni és nyerni hagyni - nagyjából erre gondolt az ember, mikor a műsorvezető lelkendve közvetítette a Bucinak nevezett Stohl András jótékonyságifutam-győzelmét.

És nem volt értelme dühöngeni amiatt, hogy a házisajtot aranyárban mérték. Mégiscsak a nemzet megmaradása a tét.

Meg kellett küzdeni a harmincmillióért