Vettem az adómból Mészáros Lőrincnek egy kis házikót az Adrián. Nem volt olcsó, össze kellett húznom magam, mire kiperkáltam, de megérte, mert láttam rajta, hogy örül.

Először aggódtam, hogy tetszeni fog-e neki, ilyenre vágyott-e valóban, ám az eredménnyel mindketten meg voltunk elégedve. Neki tetszett a takaros ház, én pedig, úgy is, mint magyar adófizető, örültem, hogy örömet szerezhettem egy honfitársamnak. Földeket is vásároltam neki, sokfelé az országban. Előbb sok hektárt, majd még annál is többet, mert tudtam, hogy semmi sem gyönyörködteti jobba, mint a változatosság.

Kis föld, kis öröm, nagy föld, nagy öröm.

Meg akarta köszönni, de nem engedtem. Hagyjad Lőrinc, mondtam neki, ha legközelebb megint lesz valamim, azt is viheted.

Korábban is vásároltam már ezt, azt. Orbánnak kisvasutat Felcsúton, stadiont a háza végében. Mindkettőre nagyon vágyott már, úgy hallottam, se éjjele, se nappala nem volt emiatt. Ezer más helyre kellett volna a pénz, de azt mégsem hagyhattam, hogy a Kedves Vezető frusztrált legyen. A frusztrált emberek ugyanis kiszámíthatatlanok. Idegesek, elviselhetetlenek és szotyolát köpködnek. Ezt mindenáron el kívántam kerülni, nem vettem volna a lelkemre, hogy valami olyat tegyen Magyarországgal, amit magam is megbánok.

Azt mondják, hogy egy szigetet is vettem neki az Adrián, de lehet, hogy mindez csak szóbeszéd.

Korábban is vásároltam már ezt-azt a rászorulóknak. Kósa Lajost például befizettem egy Rolling Stones koncertre. Hosszú és fáradságos utazás várt rá, Új-Zélandig kellett repülnie, de szerencsére vállalta az ezzel járó kellemetlenséget. Én meg, úgyis, mint magyar adófizető, boldogan fizettem.

Szijjártó Péter házat kapott tőlem Dunakeszin. Kissé össze kellett húznom magam emiatt, mert a külügyminiszter kulipintyója 167millióba került, ráadásul nem csupán ronda lett a ház, de egyúttal nagy és hivalkodó is. Annak viszont örültem, hogy örül, a mások boldogsága nekem mindennél fontosabb.

Vajnának tévét vettem és kaszinókat, tudtam, hogy már kicsiny gyerekként is ilyenekről álmodott. Vajnánénak is jutott egy elegáns ékszerbolt, barinőjének egy szépségverseny. Még Rogán Cilinek kell kitalálnom valamit, mert látom rajta, hogy boldogtalan.

Meglepem valamivel, ami drága és ízléstelen.

Habonynak médiabirodalmat gründoltam. Sokba volt ez is, de aztán láttam, hogy Ibizán milyen elégedetten mozgatja az orrát, és már nem is bántam, hogy a kórházakban nincs kötszer, gyógyszer, orvos és ápoló.

Nem tehetek róla: szeretek jót tenni ezekkel az emberekkel. Másként nem hoznám meg értük ezt a sok áldozatot. Mert, szavam ne felejtsem: sokba van ez nekem. Nem csoda, hogy még egy lakásom sincs a Pasa parkban. Igaz, nem is adtam el áron alul ingatlanokat a Belvárosban, és a letelepedési kötvények közelében sem legyeskedtem soha.

Örülök, hogy legalább nekik megvan mindenük. Kétszer ad, aki gyorsan ad, és jobb adni, mint kapni. Egyedül azt sajnálom, hogy nem adhattam nekik többet az adómból. Ebben én vagyok a hibás, mert ha több lenne a jövedelmem, többet tudnának elvenni tőlem.

Ezért megfogadtam, hogy a jövőben még a mostaninál is többet fogok dolgozni.