A. változat – Lázár, a ravasz

Lázár okos, ügyes, dörzsölt, és főképp ravasz. Már az övé minden hatalom, megszerzett mindent, ráadásul úgy, hogy még a főnöke sem vette észre. Orbán még mindig azt hiszi magáról, hogy ő Magyarország miniszterelnöke, első az egyenlők között, élet és halál ura, nélküle nem történhet semmi, még a légy is visszafordul a határon, ha ő úgy tartja jónak.

Ám a valóságban már minden Lázárnál van, ami ebben a szétlopott országban megmaradt. A miniszterelnökhöz csak az ő testén keresztül vezet az út, engedélye nélkül senki sem férhet Orbánhoz, ő osztja be a programját, dönt arról, hogy kivel, és miről tárgyal. A Facebookon is ő jelöl vissza mindenkit Orbán helyett.

Csak az alkalomra vár, hogy mikor lépjen elő az árnyékból. Bármikor előléphetne, de még nem teszi, mert a várakozás, szerelmesek tudják ezt igazán, gyakran jobb, mint maga a beteljesülés.

Lázár minden hájjal megkent és ravasz, potenciális ellenfeleit már rég negligálta. Rogán a naponta változó (többnyire gyarapodó) vagyoni helyzetével már elbukott az utódlásért folyó harcban, a róla szóló botrányokat állítólag Lázár környezetéből generálták. (Rogán stábja ezt a baráti tüzet Lázár kétmilliós luxusszámlájának, valamint a 23 milliós fácánvadászatának kiszivárogtatásával viszonozta.)

Navracsics szintén kilőve, az ősszel külföldre távozik, ki tudja, visszajöhet-e valaha.

A többiek nem érdekesek. Kósáról kiderült, hogy nyeretlen kétéves, Semjén soha nem volt senki, Orbán jóváhagyása nélkül egy vajas kenyeret sem merne maga megkenni.

Lázár még vár, hogy belépője minél hatásosabb legyen. Hogy minél többen lássák, és lehetőleg felállva tapsoljanak, amikor majd átveszi mostani főnöke szerepét.

B. változat – Lázár, a balek

Lázár egy báb, egy senki. A miniszterelnök kedvenc játékszere, Orbán rajta szereti kiélni kegyetlen hajlamait. Mint a macska az egérrel, úgy játszik ezzel a maga kreálta lénnyel, nem öli meg azonnal, mert a stressz kívánatosabbá teszi a húsát. Ha Orbán akarná, akár már ma felfalhatná, nem állna neki semmiből, a fél fogára sem lenne elég.

Most még csak játszogat vele, mint jóllakott napközis a tányérján lévő ebéddel. Tologatja, néha rászúrja a villájára, esetleg még a szájába is beveszi, (hogy azután szépen visszaköpje), közben élvezi, hogy mások utálkoznak.

Orbánnak nincs főnöke, senki nem szól rá, hogy tessék szépen enni. Ő mindig szépen eszik, mert ha akarna, akkor sem tudna nem szépen enni: Orbán az etalon, az evés úgy szép, ahogyan ő eszik.

Lázár addig van, ameddig Orbán örömét leli benne. Most ahhoz van kedve, hogy még egy ideig gyönyörködjön a Lázár János nevű találmánya vergődésében. Orbánt ma még szórakoztatja, hogy nézheti ezt az embert - szereti szemlélni azokat, akikkel körülveszi magát. Lázár veszélyesnek látszott, ezért közel engedte magához, így mindig látja, és tudja róla, miben mesterkedik.

Lázár ma már nem veszélyes, bár sokan még mindig félnek tőle. Orbán nem fél tőle, mert Orbán nem fél senkitől. Még leginkább a saját démonaitól fél, velük viaskodik, a mi nevünkben.

Lázár vagy tudja, vagy nem, hogy milyen sors vár rá. Ha tudja, akkor nem jó neki. Ha nem tudja, akkor még ennél is rosszabb, mert akkor még sok hibát elkövet addig, míg a főnöke végül kegyeskedik kitörni a nyakát.

Mert egyszer biztosan elege lesz Orbánnak a játékból, és idővel unottan tolja félre a kedvenc lendkerekes autóját. Ha nem tud túladni rajta, kidobja a szemétbe.