Simicska Lajost legutóbb a Jobbikkal hozták össze. Nem cáfolta, meg sem erősítette. Neki mindegy, hogy mit mondanak róla. Az ő érdeke, hogy időnként hír legyen belőle. Hogy készül valamire. Hogy hírbe hozzák ezzel-azzal. Addig jó neki, ameddig tartanak tőle. És sokaknak van félni valójuk, hiszen sokan tettek rossz fát a tűzre. Többet vettek el a közösből, mint amennyi járt volna nekik.

Lajos úrról mindenki úgy tudja, hogy mindenkiről mindent tud.

Nem csupán azért, mert Orbán Viktor szobatársa volt a kollégiumban. Persze, abból az időkből is lehetnek szaftos történetei, amelyeket a Kedves Vezető nem tenne ki az ablakba. De leginkább azért, mert az ő ötlete volt a rendszerszintű lopás, az orbánizmus. Ő vezényelte le a Kaya Ibrahim és Joszip Tot lopott útlevelével véghez vitt cégvásárlásokat, neki köszönhető a székház eladása, a máig tisztázatlan Hosszú Bájtok éjszakája.

Tőle származik a rendszerváltozás utáni korszak talán legcinikusabb mondata: mindenkinek alkotmányos joga hülyének lenni.

Ő találta ki Orbánt. Orbán ugyanis előtte nem volt. Pontosabban: nem az volt, aki most. Orbán kezdetben liberális, demokrata volt. Illetve, annak látszott. Lehetett volna bármi, de akkor éppen ez hozott hasznot. Amikor Lajos úr szólt, hogy a liberális oldalon nincs már hely, Orbán zokszó nélkül átment a másik oldalra. Miután kiderült, hogy Medgyessy, miniszterelnökként nem fogadja el az ajánlatát, vagyis, hogy osszák ketté a köztévét, egy kormánypárti és egy ellenzéki részre, akkor elkezdett médiabirodalmat építeni.

Ezt sem a saját kútfejéből tette, Simicska Lajos segítette ebben is.

Lajos úr most hátramenetben van. Sorra veszíti el a csatákat, aminek nyilván nem tud felhőtlenül örülni. Ki szereti, ha nagy pénzeket vesznek ki a zsebéből! De a háborúnak még nincs vége, egy jól irányzott jobbcsapott bármikor padlóra küldheti az ellenfelet.

Mi van, ha nála van a csodafegyver?

Nem kizárt, hogy az ő köreiből szivárogtatják a sajtónak, hogy a jövőben kit fog támogatni. Ő maga egyszer sem szólalt meg ezekben az ügyekben – róla „csak" szólnak a hírek. Hogy egy hajón tárgyalt Vonával. És kölcsönösen jó benyomást tettek egymásra. De semmi több, ennyi.

Aztán felröppen a hír, hogy mégsem ennyi, hanem ennél valamivel mégis több.

Jön egy jólértesült, hogy az MSZP is felajánlkozott. Beleférne ez is, de Lajos úr erre sem mond semmit. Nem cáfol, nem kommentál. Mindenki gondoljon, amit akar.

Ő maga is ezt teszi. És közben készül valamire. Vagy nem készül semmire, de nála az is olyan, mintha készülne. A bizonytalanság a legrosszabb. Ha tudják, hogy az ellenfél erős, és mi az, amiben nagyon jó, akkor lehet rá készülni. Akiről nem tudják, hogy milyen lapok vannak a kezében, attól félnek, mert az ilyen ember bármire képes.

Lajos úr állítólag most a Jobbikban látja az esélyt, hogy megleckéztesse Orbánt. Lehet, hogy ezt a lufit is ő lőtte fel, hogy tesztelje a közvéleményt. Vagy a pártokat. A Fideszt, a Jobbikot. Az MSZP most nem érdekli. Lehet, hogy egyszer, valamikor, de jelenleg nem győztes párt.

Azért Lajos úr helyében nagyon nem bíznánk a Jobbikban. Elég egy félreérthető mondat, egy késve átengedett médiafelület, és Lajos úrnak annyi. A Jobbik bejelenti, hogy Lajos úr migráns. Vagy, nem migráns, de kedveli a migránsokat. Vagy nem kedveli, de nem utálja őket eléggé.

Egyszer talán kiderül, hogy blöff az egész. Lajos úr nem csupán Orbánt, de saját magát is csak kitalálta. Egy politikai és financiális kreatúra. Háttérhatalom, aki addig él, ameddig tartanak tőle.