Most kellene megállítani a filmet. Ennél jobb már nem jön. Ez volt a csúcs, a legjobb rész. Igazi katarzis.

Felkapcsolni a villanyokat, felállni a székekből, szedelőzködni. Közben nézni még a vásznat egy ideig, ahogyan fut előttünk a stáblista. Főszereplők, mellékszereplők, rendező, operatőr, producer, zeneszerző, bevágások a legjobb jelenetekből. Még egy utolsó pillantás magunk mögé a székekre, nem hagytunk-e ott valamit.

Ki tudja, mikor volt ilyen utoljára, s lesz-e még majd megint. Jegyezzük meg a pillanatot, amikor minden magyar magyar lehet.

Most kellene megállítani a filmet. Elraktározni agyunkban és szívünkben a pillanatot. Aztán úgyis az lesz, ami eddig is volt: kilépünk a mozi ajtaján, és rosszkedvűen botorkálunk a fénylő sötétségben.