Schiffer András, a Lehet Más a Politika társelnöke távozik a politikából. Ez a lépése ugyanúgy megosztja az embereket, mint az, amikor ő és pártja színre lépett.

1. változat. – Schiffer András talpig egy tisztességes, becsületes ember. Az utolsó keresztes lovag a magyar politikában. Egyenlő távolságot tartott minden politikai erőtől. Naiv, ámde tiszta lelkű Don Quijote, aki hitt abban, hogy a politikát a szélmalmok ellenében is lehet tisztességesen csinálni. Sokan hittek ebben, az már más kérdés, hogy ezt sem ő, sem eddig nem tudta bizonyítani.

Schiffer csalódott, amiért a szép elvek ellenére pártja rendre a parlamenti bejutás küszöbén liftezett. Csak különböző háttéralkuk révén, valamint a valódi politikai szereplők gyengesége vagy elutasítottsága miatt sikerült eddig megugrania a szintet. Erőt azonban nem érzett maga mögött, nem is érezhetett. S bár nem mondja, nyilvánvaló, hogy társai közül is sokakban csalódott. Úgy érzi, hogy cserbenhagyták, s nemcsak neki, de az eszmének is hátat fordítottak. Annak az eszmének, amelyből a párttá szerveződött mozgalom indult. Ha másokra is odafigyel, hamarabb is rájöhetett volna, amit rajta kívül sokan tudnak: a mai Magyarországon nem lehet más a politika.

Mostanra belátta, és feladta. Valószínűleg az utolsó politikai hősszerelmes romantikus kísérlete porladt el a szemeink előtt. Schiffer bukása, mert mi más lenne ez a visszavonulás, mint bukás, valódi magyar tragédia.

Egy valódi úriember vesztesen távozott a csatatérről. Magyarország (nála) rosszabbat érdemel.

Viszlát András, és köszönjük a halakat!

2. változat. – Schiffernek már a szeme sem áll jól. Lehetett tudni, amint feltűnt a színen, hogy nem egyenes ember. Orbánék szekértolója, ő és pártja csak azért lépett a színre, hogy megossza a Fidesz ellenzékét. Persze, szúrt ide is, oda is, gyakran bírálta a kormányt, de csak úgy, hogy annak nehogy baja essék. Őfelsége ellenzéke.

Időnként a Jobbikkal is kvaterkázott, pedig, hogy valódi demokrata nem áll szóba szélsőséges kirekesztőkkel.

Schiffer azt próbálta elhitetni másokkal, hogy egyszerre két csapatban is lehet játszani. Miközben maga is tudta, hogy ez nem igaz: olyan nincs, hogy páros napokon az egyik, páratlanokon pedig a másik kapuba próbálunk gólt lőni.

Rövid ideig úgy tűnt, hogy sokakkal képes elhitetni a kitalált valóságot, ám a lehetetlent nem lehet sokáig lehetőnek hazudni. A jobboldalnak komcsi volt Schiffer és liberális, a baloldali ellenzéknek pedig Orbán embere.

Azt nem tudjuk, hogy a jobbikosok mit gondoltak róla, valószínűleg amolyan fura csodabogárként kezelték, a falu bolondjának, akit nem kell bántani, elvan ő, nem árt senkinek.

Mostani visszavonulása annak a felismerése, hogy az ügyvédi pálya többet kínál, mint a pártos, ám parttalan közélet. Meglett ember, ideje, hogy kezdjen az életével valamit. Nyilván jól tudja majd hasznosítani politikai kapcsolatait, van neki minden oldalról épp elég.

Bárki is győz 2018-ban (vagy inkább valamikor később, mert 2018 már le van játszva, és az utána következő néhány választás is), neki mindenhol vannak barátai. Igaz, ellenségei is akadnak, de senkin nem ejtett olyan sebeket, amelyek után ne tudna bárkivel kibékülni. Gyurcsányt ugyan ő jelentette fel Sukoró miatt, de ha úgy adódik, ez is el lesz felejtve.

Schiffer egy jól átgondolt, cinikus játszma részeként vonul most vissza a politikától. Üzentek neki, hogy nincs már rá a szükség, az országot vezető urak köszönik, mostantól boldogulnak nélküle is.