Nektek balhé, nekünk a hazánk.

Nektek Wass Albert, nekünk Radnóti Miklós. Nektek bűnszövetkezet, nekünk szülőhazánk e lángoktól ölelt kis ország.

Nektek Hóman, nekünk a cipők a Dunaparton.

Nektek túltolt bicikli, nekünk oktatás, tudás: a gyerekeink jelene, Magyarország jövője. A ti világotok szolgákat akar, a miénk szolgálni úgy, hogy közben nem hajlandó szolga lenni.

Nektek terrortörvény, mi szabadnak születtünk.

Nektek Quaestor-ügy, Pasa Park, stadion, letelepedési kötvény, kaszinó, föld, trafik, és minden, ami mutyi. Nekünk egy olyan ország, ahol a gyerekeink velünk élnének, s nem menekülnének el előletek.

Nektek balhé és csőcselék, mi arcokat látunk, és emberi sorsokat.

Nektek Klik, Hoffmann Rózsa, Czunyiné, kréta és vécépapír – nekünk iskola, ahol van mit és kitől tanulni.

Nektek nagy és gondoskodó állam, nekünk szabad emberek okos, gondolkodó gyülekezete.

Nektek a csókosoknak kiírt pályázat, nekünk a valódi verseny. Nektek a másként gondolkodó legyőzendő  ellenség, nekünk ellenfél, akit vitában kell meggyőzni.

Nektek migráncs, és terrorista, nekünk menekült és ember. Ti terrorveszéllyel riogattok, nekünk ti vagytok a terror és a veszély.

Nektek minden nagyon szép és minden nagyon jó, ti mindennel meg vagytok elégedve. Nekünk hosszúak a várólisták, félünk a kórházi fertőzésektől, féltjük a túlhajszolt orvosokat és ápolókat.

Nektek európai szintű az egészségügy, mi félve megyünk a kórházba, mert nem meghalni akarunk, hanem meggyógyulni.

Nektek a korrupció a kormányzás maga, nekünk az a meggyőződésünk, hogy nem szabad lopni.

Nektek Felcsút, nekünk Budapest, Miskolc, Szeged, Debrecen: az ország.

Nektek a kisvasút, a mi gyerekeinknek a nagy utazás. Ők nem csupán Bicskéig mennek, vagy Lovasberényig, számukra Anglia, Németország a végállomás.

Nektek túltolt bicikli, nekünk túltöltött pohár.

Nektek lassan végetek, számunkra még csak ezután kezdődik.