Lezárja a TEK március 15-én a Nemzeti Múzeum környékét. Minden arra járót igazoltathatnak és megmotozhatnak. Március 15-e a szabadság ünnepe, annak a jelképe, hogy a magyar ember nem tűri a szolgaságot. Leveti magáról a rabigát, lánglelkű forradalmárai és messzelátó politikusai vannak. Szabadságszerető nép lakik errefelé.

Motozni ettől még lehet a magyart. Igazoltatni, vegzálni. Ellopni tőle, ami az övé, hülyének nézni.

Orbán fél. A miniszterelnök, aki Budapest egyik legjobb helyén, a Cinege utcában lakik. Pontosabban, nem ott, hanem a felcsúti házában. Vagyis, még csak ott sem, hanem valahol máshol. Például, amint legújabban hírlik, az Alcsútdobozhoz közeli Hatvanpusztán. Ez hivatalosan majorság, valójában, szavahihető szemtanúk szerint, inkább kastélyra hajaz.

Zárójel. Annak idején Kubában, a munkaidő végeztével nyolc Fidel Castro indult el a hivatalból a szélrózsa minden irányába. Egy igazi, a többi alteregó. Jó, neki valóban volt oka az elővigyázatosságára, az amerikaiak őt tényleg meg akarták ölni. Zárójel bezárva.

Orbán már talán maga sem tudja, hol lakik. Önmagának sem meri bevallani, fél, hogy kárt tenne magában. Ki tudja, hányan vigyázzák, a levegőt is megszűrik, amerre jár. Szigorúan ellenőrzött huzatok. Légy se ki, se be.

Rossz lehet neki. (Még annál is rosszabb, mint nekünk.) Nem mehet sehová egyedül, testőrök kísérik mindenhová. A klotyóra talán kiengedik, de előtte nyilván azt is átvizsgálják, hogy nem rejtőzik-e ott valaki, illetéktelen illető. Ételét, italát hivatásos íz-emberek kóstolják.

Ha van oka a félelemre: rossz. Ha nincs, és csupán a démonai játszanak vele: még rosszabb. Rettenetes lehet ennyire hatalmasnak lenni. Olyan félelmetesnek, hogy állandóan félnie kelljen.

Mi, hétköznapi többiek, szintén félünk a magunk módján. Félünk, mert féltjük, amink van: családot, megélhetést, az övénél nagyságrendekkel szerényebb javainkat.

Akinek a háza körül az utcákat fegyveresek őrzik, megjelenésekor igazoltatnak és motoznak, az máshogy fél, mint a hétköznapi ember. Permanens félelemben él, a legegyszerűbb mondatokat is papírról olvassa, nehogy olyat mondjon, amit nem akart. Amiből baja lehet.

Mindenből baja lehet. Fűben, fában ellenség, minden bokor mögött veszély. Legkevésbé a sajátjaiban bízhat, mert nem tudhatja, mikor tör rá valamelyik, akit ő emelt fel maga mellé. Mikor döfik bele az övéi a mérgezett tőrt, mikor dördül el a színpadi kelléknek vásárolt valódi pisztoly.

Rossz lehet úgy félni, ahogyan Orbán fél. Shakespeare valamelyik királydrámájában már megírta a történetét.