Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője szerint nem "a kellemes ügyek dossziéit gyarapítja", hogy tizenkét megyei közgyűlési elnök november végén az Azori-szigetekre utazott az Európai Régiók Gyűlésére, ahol a Páneurópai Roma Stratégia elfogadásáról döntöttek. Jó tudni, hogy a Fideszben vannak dossziék a kellemes ügyekről, bár érzésünk szerint ezek az iratkötegek nem lehetnek túlságosan vaskosak. A kellemetlen ügyek dossziéi annál inkább, de ezekről, bár lett volna miről beszélni, ezúttal nem esett szó.

Nem létezik továbbá a Páneurópai Roma Stratégia sem, legalábbis azon megszólalók szerint, akik kommentálták a tizenkét Fideszes megyei elnök azori-szigeteki turnéját. Az Azori-szigetek viszont létezik, igaz, meglehetősen távol esik tőlünk, sőt, még az  „anyaországhoz”, Portugáliához sincs túlságosan közel. 1500 kilométer, repülővel kell menni, de megéri a fáradság, a Golf-áramlatnak köszönhetően ugyanis egyenletesen kellemes a klímája, a tengerpart finom és homokos, az emberek kedvesek – a helyszín tehát ideálisnak tűnik a Páneurópai Roma Stratégia megtárgyalására és elfogadására.

Az meg már majdhogynem demagógia, de minimum szőrszálhasogatás, ha valaki párhuzamot von az egzotikusnak is mondható utazás, valamint az érintett megyék anyagi helyzete között. Mégsem tehetjük meg, hogy elhallgatjuk: a tizenkét, Fideszes vezetésű megye az elmúlt években mintegy 187 milliárd forint adósságot halmozott fel, több helyütt, így főként az utazást gründoló megyei elnök szűkebb pátriájában, Pest megyében, gondok vannak az iskolák fűtésével, a gyerekek étkezésével. És persze sok minden mással, ami összefügg a csúnya anyagiakkal.

Amikor az ügy a Blikk cikke által kipattant, minden érintett azonnal roppant erkölcsös lett. Volt, aki azt nyilatkozta, neki sem tetszett, hogy ilyen messzire kell utaznia. Jobb lett volna a páneurópai romastratégiát Pozsonyban megtárgyalni, az közelebb van, és ő egyébként sem szeret utazni.

Nem vagyunk egyformák: a legtöbben szeretnek szép tájékon időzni, idegen városok kis utcáiban sétálni, nézelődni a boltokban, süttetni a hasukat a tengerparton. Mert ez is volt a programban, igaz, csak az utolsó napon - az azt megelőző két nap feszített tempójú, érdemi munkával, a páneurópai romastratégia megtárgyalásával és elfogadásával telt. Van hát jó hír is ebben a szomorújátékban: a páneurópai romák felemelkedésének mostantól semmi nem áll az útjában, különös tekintettel arra, hogy az Azori-szigetek, nem csak kellemes fekvéséről és meglehetős éghajlati viszonyairól, de a páneurópai romastratégiában betöltött élenjáró szerepéről is meglehetősen ismert a szakmai berkekben.

Végül persze, minden jóra fordult, mert a résztvevők úgy döntöttek, hogy az utazás költségeit, ahogy ők számolták, fejenként 200 ezer forintot, befizetik a megyéjükben működő gyermekintézmények számlájára. Hogy egy többnapos azori-szigeteki utazás lényegesen többe kerül, azon most ne nyissunk vitát, a lényeg a jó erkölcs, a feddhetetlen morál. És az, hogy mindenki jól járt: a gyermekintézmények némi aprópénzhez jutottak, a Fidesz megyei elnökei szép helyeken jártak, a páneurópai romák pedig büszkék lehetnek, hogy meg lett tárgyalva és el lett fogadva a stratégiájuk.

Ha úgy vesszük, ez az utazás még mindig kevesebbet kóstált, mint Schmitt Pál köztársasági elnök és felesége, az egykori tévétornász, Makrai Katalin amerikai turnéja. A rossz nyelvek szerint az elnöki pár három kint élő leányuk egyikét látogatta meg államköltségen. S bár ezt az értesülést nem áll módunkban megerősíteni, azt azért jelezzük: a Magyar Köztársaság első emberét, a Nemzet Gojóstolát senki hivatalosság nem fogadta az Egyesült Államokban. A legnagyobb skalpnak Volker egykori amerikai NATO nagykövet számított, bár az igazság kedvéért hozzátennénk, hogy elnökünk és felesége meghívást kapott az egyik ottani magyar szervezet Mikulás ünnepségére. Ha másért nem, ezért biztosan megérte ennyit utazni: az ottani gyerekek számára bizonnyal életre szóló élményt jelentett Schmitt és neje megjelenése. Kitörölhetetlen emlék, olyan, amelyet életük végig magukkal visznek, amelytől, ha akarnának, sem tudnának szabadulni. Cipelik mindhalálig, mint egy furcsára sikeredett, helyesírási kihívásokkal küzdő, ám alapjában véve joviálisnak látszó Mikulás-csomagot.