Még egyszer a kopaszokról
A Liget projektről lehet vitatkozni. Illetve, lehetett volna. Hogy hány múzeum kell egy közparkba, hány fa. Mennyi beton, mennyi fű.
Nem a drogra gondolok.
Lehetett volna vita. Nem most, hanem hónapokkal korábban. De ti soha nem vitatkozni akartok, hanem uralkodni. Megcsinálni, amiről azt gondoltátok, hogy jó. Nem a köznek: nektek.
Ezért nem volt vita most sem. Néhány álcivilt és kamu szakértőt megkérdeztetek, akik azt mondták, amit hallani akartatok. Demokrácia kipipálva, oszt jó napot.
Azt gondoltátok, hogy ezeknek – ezek mi lennénk, magyar lakosság – így is jó.
Akár is jó lehetett volna. Ha az lett volna a cél, hogy megújítsátok a Ligetet. Hogy szebb legyen, jobb, élhetőbb.
Még a mostaninál is szerethetőbb.
Tapsoltak volna nektek a budapestiek, és a felmérések nem azt mutatták volna, amit most: hogy 80 százaléknál is többen vannak azok, akik elutasítják a terveiteket.
A múzeum nem termel oxigént, a fotoszintézis ősidők óta a fák dolga.
Ti erőből játszottátok ezt is. Ahol nincs érv, ott jönnek a kopaszok.
Mint a választási irodánál, és a Ligetben. 2006-ban a TV székháznál.
Nagyobb baj, hogy nemcsak a bőrnyakúakkal, de fehérgalléros tar fejűekkel is telerondítottátok a jogállamot. A ti virtuális verőlegényeitek ülnek a közmédiában, ők döntik el, hogy mi a hír, és mi nem az. Miről tudhatnak az emberek, és mi az, amiről jobb, ha nem értesülnek. Nekünk, magyaroknak, nem kell mindenről tudnunk. Szomorúak lennénk, rosszkedvűek, ezt pedig ti nem akarjátok. Elég, ha ti tudjátok az igazságot.
Esterházy Péter mondta: „kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot."
Ti könnyen hazudtok, egyáltalán nem esik nehezetekre.
Csúsztattok, mellébeszéltek, maszatoltok.
A ti fehérgalléros kopaszaitok nem üldözik a bűnt, hanem pártolják. Nem nyomoznak, vagy ha igen, csak azután, mire eltűntek a bizonyítékok. Megsemmisülnek a CD-k, és a nyomkereső kutyák bottal üthetik a szagokat.
Valódi iskola helyett Klik kell nektek, kórház helyett stadion.
Azt hiszitek, hogy ez mindig így lesz. Hogy, ameddig világ a világ, az idomított kopaszaitok engedelmeskedni fognak nektek, és mindig az történik, amit ti akartok.
Nem kívánom nektek, mert magunknak sem kívánom. Csúnya lesz, amikor a kopaszaitoknak elegük lesz belőletek. Dörögni fog az ég, rengeni a föld. Nagy sallerokat kaptok majd tőlük, kokikat és pofonokat.
Fékezzétek meg az izomagyú kopaszaitokat, ameddig még megtehetitek.
El a kezekkel a Ligettől, a Vártól, a Gellérthegytől, a választási irodától!
Vonjátok ki a kopaszaitokat Magyarországról!
