Nem találunk szavakat. Esterházy Péter regényének első mondatát idézem. Hozzátenném: ha keresnénk, sem találnánk. De nem is keresünk, tudjuk anélkül is, hogy nincs rá szó, amit itt, a mi országunkban egy év alatt műveltek. Jelzők talán akadnának, de azok, amelyek idekívánkoznak, nem lennének méltók hozzánk.

Ma egyéves Orbán Viktor kormánya. Egy évvel ezelőtt, a választások másnapján írtam az alább olvasható, Másország című cikket. Nem lett minden úgy, ahogy akkor gondoltam a valóság felülmúlta a képzeletemet.

Másország

Azt mondta néhány nappal a választások előtt Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, hogy hétfőtől egy másik országban ébredünk. Rossz érzésem volt a bejelentéstől: nem akartam más országban felébredni. Sem Törökországban, sem Szlovákiában, sem Romániában – sem sehol másutt. Megszoktam már az itteni, magyarországi ébredéseket. Néha fáradtan, gyűrötten kelek, de - talán nem lesz bajom belőle, ha bevallom - alapvetően megfelel nekem ez az ország. (Olyannyira kedvelem, hogy emelkedettebb hangulataimban, hazámnak nevezem.)

Időnként persze jó érzés más országban ébredni - leginkább akkor, ha az ember saját akaratából kerül oda. Nincs szebb, mint egy szép, napos reggel az olasz tenger partján, vagy az osztrák hegyekben – kirándulásból, vagy más okból kifolyólag.

Most azonban más a helyzet. Mostantól nem Magyarország, hanem Másország polgárai vagyunk.
Még nem ismerjük új hazánkat, valódi tapasztalások híján elképzelni sem tudjuk, hogy milyen lehet. Pedig próbáltunk tájékozódni előre, nem rajtunk múlott, hogy szinte semmit sem árultak el róla. „Legyen elég annyi, hogy jó lesz”, mondták.

Másország területe érdekes módon ugyanakkora, mint a sokunk számára jól bevált Magyar Köztárságé. És az éghajlata is nagyon hasonló: kontinentális, csak néha kavarnak be valamelyest a miénkétől idegen légköri viszonyok. Állat- és növényvilága sem különbözik a magyarországitól, bár még nem tudni, hogy a bánáti bazsarózsa Másországban is kiemelten védett növénynek számít-e majd. (Meg hogy mi lesz a parlagfűvel: nem tévesztik-e össze irtás közben véletlenül valami mással).

Ha hihetünk az ígéreteknek, jó hely lesz Másország.

Alacsonyabb adók, magasabb bérek, élhetőbb élet – ezt ígérték Másország polgárainak.  Jobb egészségügyi ellátást, korszerűbb oktatást, versenyképesebb béreket – élhetőbb életet.

Még azoknak is, akik nem Másországban, hanem a Magyar Köztársaságban akartak élni. Akik egy titkos, ám néhány nappal a választások előtt napvilágra került adatbázis szerint komcsinak számítanak.

Buták voltak és meggondolatlanok, amiért nem Másországra szavaztak. Tudhatták volna, hogy Másország jobb hely, mint bármely más szegmense a világnak. Tudniuk kellett volna.

De még nem késő: majd megtudják.

Egyrészt szép szóval elmagyarázzák nekik, hogy máskor ne legyenek ennyire meggondolatlanok. Ha nem tudják, kire érdemes szavazni, kérdezzenek meg náluk okosabbakat.

Akinél meg ez sem használ – mert nem vagyunk ám egyformák, csak messziről látszunk ugyanolyannak – azzal másképpen is tudnak beszélni.

Ez utóbbira persze remélhetőleg nem lesz szükség. Maga Másország vezetője mondta a választás éjszakáján, hogy minden eddiginél nagyobb kihívás előtt áll, és a feladatok megoldásához mindenkire szüksége van.

Ez azért valamennyire bíztató: talán még a Fidesz-közeli  Kubatov Gábor által komcsiknak nevezett páriáknak is jut valami. És a nyuggereknek is – a nyugdíjasokat nevezte így Másország vezetőjének fent említett jobb keze.

Most ismerkedünk az új otthonunkkal. Ha tehetem, rendszeresen beszámolok majd az itt történtekről – talán lesznek olyanok, akik számára tanulságokkal szolgálnak ezek a másországbéli krónikák.

(2010. április 12.)