„Már megint itt van a levelem,

már megint viszket a tenyerem.

Minek? Minek? Minek? Minek?”

Nagyon Mélyen Tisztelt Úr!

Már megint itt van a levele. Még nem kaptam meg a küldeményt, de már tudom, hogy mi van benne, hiszen ezzel van teli a sajtó: Ön tájékoztatni kíván engem arról, hogy megszüntették Magyarország ellen a túlzottdeficit-eljárást.

Olvasok újságot, nézek tévét, hallgatok rádiót, szörfölök az interneten - tudtam én erről az Ön levele nélkül is. Úgyhogy, az a megalapozott gyanúm, hogy Ön nem a túlzottdeficit-eljárás megszüntetéséről kíván engem tájékoztatni, hanem arról, hogy mindezt kinek köszönhetjük. Önnek és a kormányának. De főleg Önnek, mert ebben az országban Ön nélkül semmi sem történhet.

Láttuk ezt az árvíz esetében is - tán még ma is a folyosónkon folyna a Duna, ha Ön nem lép közbe, nem megy ki személyesen a gátakra, és meg nem akadályozza, hogy a vén víz még mindig köreinkben garázdálkodjék.

Önnek persze joga van fényezni magát és kormányát, legföljebb azt vethetnénk a szemére, hogy miért a mi pénzünkön teszi ezt. Mert, mint ahogyan azt már volt szerencsém néhányszor leírni, Önnek, úgyis, mint államnak, nincsen saját pénze. Ha mondjuk, lenne egy gazdag és tehetős rokona valahol Amerikában, aki ad Önnek pénzt a kedvteléseire, akkor az rendben lenne.

Ön azonban a magyar adófizetők pénzét költi ezekre a felesleges levelekre. Több milliárd forintot az elmúlt években. Tudom, demagógia, de mert úgy tűnik, nem egyértelmű az Ön számára, mégis le kell írnom: ennek a pénznek másutt jobb helye lenne.

Ha megengedné, nem sorolom, tudja Ön ezt nélkülem is.

Ön propagandára költi a mi nehéz munkával szerzett pénzünket, ahelyett, hogy a javunkra hasznosítaná. Ráadásul, nem csak erről a levélről kell most beszélni - vannak korábbi levelek is, ha jól számolom, ez a mostani a hetedik a sorban.

És akkor még a mi pénzünkön fenntartott közmédiáról nem is szóltam. Ami messze nem annyira pártatlan, mint amilyennek lennie kellene. Ellenkezőleg: az Ön és kormányának szócsöveként működik. A mi pénzünkön fenntartott közmédia munkatársai – tisztelet a gyér kivételnek – már az első újságíróvizsgán megbuknának. (Ha lenne még ilyen.) Az újságírás ugyanis – remélem, ez nem újdonság az Ön számára - valamikor szakma volt. Írott és íratlan szabályokkal, szakmai és morális alapvetésekkel. És ennek a szakmának a második legfontosabb szabálya az volt, hogy tilos alákérdezni. (Az első legfontosabb szabály még Deák Ferenctől származik: nem szabad hazudni.)

Erről is írhatna valamelyik következő levelében. Valamint, ha már itt tartunk, tételesen elszámolhatna azzal, hogy mi mennyibe került a magyar adófizetőknek az elmúlt három évben. Mennyibe fájt a rezsicsökkentésnek becézett parasztvakítás, hány százmilliárd forintot veszítettünk a Mol visszavásárlásán, valamint azon, hogy az Önök unortodox gazdaságpolitikája miatt a forint tartósan 300 forint közeli árfolyamon kóvályog. Hogy a gazdasági bizalom hiánya miatt nincs befektetés és hitelezés, és úgy általában az is érdekelne, hogy mennyit kóstál nekünk, magyaroknak, a szabadságharcnak nevezett ámokfutás.

Esetleg ezekről írhatna egy következő levelet. Egy ilyen irományt Öntől bíz’ isten örömmel vennénk, és erre tényleg nem sajnálnánk a pénzt.

Maradnék, tisztelettel.