A Nemzeti Együttmutyizás Rendszere úgy döntött, hogy nem adja ki a trafikpályázat adatait. Megteheti, mert néhány nappal korábban törvényt is kreált hozzá. A Kedves Vezető országában ugyanis minden törvényesen működik - ha akarna, sem működhetne törvénytelenül. Nálunk ugyanis mindenre van törvény, ami korábban törvénytelen volt, azt azzal tették törvényessé, hogy törvény lett belőle.

Soha még ennyi törvény nem született, mint az elmúlt három évben.

Most a trafikpályázatok eltitkolására született törvény. Jó törvény ez, ahhoz képest pedig, hogy mindössze két nap alatt született, egyenesen kiváló. Más kérdés, hogy az embereknek nem tetszik a trafikpályázat, ami egyébként érthető, mert maga Lázár János államtitkár nyilatkozta a Heti Válasznak, hogy egy nagy, dohányban utazó multi, a Fülöp Móric áll az ügy mögött. Az veri a palávert, mozgatja a szálakat, hogy stílszerűek legyünk, merthogy, ne feledjük, dohányról van szó. Nagy dohányról ráadásul, sok szálat kell ezért megmozgatni, de egy multitól minden kitelik, még az is, hogy egyszerre több vasat tartson a tűzben.

Ha Lázár nem mondta volna, akkor is tudnánk, hogy egy multi áll a mutyi mögött: ha bárki magyart megkérdezünk valami bajról, vagy visszaélésről, azonnal egy multi ugrik be neki, esetleg valamelyik bank, netán az IMF, csak a retardáltabbak, akik le vannak maradva néhány brossurával, mondják azt, hogy Gyurcsány a hibás. Életszerű hát, hogy egy multi áll a mutyi mögött, ő intézte, hogy a Fidesz-közeli potentátok nyerjék el a koncessziókat. Neki állt érdekében, hogy Palcsó Tamás énekes is trafikos lehessen, meg a Gyulai Zsolt sógora, valamint egy államtitkár veje, sorolhatnánk napestig Fülöp Móric bűneit.

Ezért nem adja ki a minisztérium az adatokat, és ezért nem mondja meg, hogy ki milyen üzleti tervvel pályázott. Mert nem az emberek kíváncsiak a mutyira, hanem a Fülöp Móric – multinak pedig adatot, pályázati tervet ki nem adunk. A multi annyit tehet, hogy befogja a bagólesőjét, és örüljön, ha nem esik át a nemzeti jelképünkké avanzsált 80 kilós vak komondoron.

Egyébként pedig: mi közünk hozzá. Az, hogy elvileg a miénk itt minden, vagyis, a dolgozó népé, még nem jelenti azt, hogy adatokat kell megismernünk. Volt már ilyen ebben az országban, az egypártrendszer embert próbáló nehéz évtizedeiben, amikor szintén az uralkodó osztálynak becézett dolgozóké volt minden, csak hát nem bírt hozzáférni a tulajdonához a szerencsétlen uralkodó osztály, ami szakmailag érthető, még kárt tett volna a saját javaiban. Ma sincs ez másként, sőt, ha lehet, most még inkább úgy van, mint ahogyan egyszer már volt: a kormány a mi pénzünkből ad az arra érdemeseknek. Mást nem is tehet, nincs neki saját pénze, ha tőlünk, adófizetőktől nem kapna, éhen is halna, de legalábbis a létminimum alá csökkenne az életszínvonala. Állhatna sorba ő is meleg ételért a Blahán, mi meg sajnálnánk a szerencsétlent: lám, szegény kormány, rosszabbul él, mint három éve, pedig tegnap még volt neki mit a tejbe aprítania.

De azért az adatokat mégsem kellene eltitkolni. Mert ugyan eszünk ágában sincs rosszat feltételezni a nemzeti ügyek kormányáról, sőt, meg vagyunk győződve arról, hogy a nemzeti dohányboltok pályázatával minden a legnagyobb rendben van, de talán épp ezért nem kellene annyira titokzatosra venni a figurát. Mert most az van, hogy a titkolózás miatt sokkal inkább azt hisszük, hogy mutyi van a dologban, mintha csak néhány konkrét mutyi tudódna ki. Utóbbi esetben ugyanis tudnánk, hogy Balatonborzadály első emberének a lánya is kapott öt trafikot, meg a dunarettentői Fidesz frakcióvezetőjének retyerutyája, de mégsem gondolnánk arra, amire ma Lázár János kivételével szinte mindenki: hogy az összes csókost trafikkal jutalmazzák a hűségéért.

Jogunk lenne tudni, hogy mi van a pályázatokkal, hogy ki milyen üzleti tervet adott be, s hogy kik, milyen szempontok alapján döntöttek a győztesek felől, de azért nem feltétlenül élnénk ezzel a jogunkkal. Ha szépen megkérnek bennünket, esetleg nekünk is juttatnak egy trafikot, akkor kussolnánk, mint állat, és könnyebben elfogadnánk az egyetlen hivatalos választ, amit akkor kap az állampolgár, ha a köz állapota felől érdeklődik a hatalomnál.

Ez a válasz olyan, ami nekünk jár, mert megérdemeltük: közöd?