Kósa Lajos szerint az élsport velejárója az erőszak, a futballpályán sem viszi el a rendőr, ha valaki belerúg a másikba. Még akkor sem, ha az illető a földön fekszik.

A mondatot értelmezni nem tudjuk, és nem is akarjuk. Már felháborodni sincs kedvünk, mert unalmas és értelmetlen. Azt viszont megjegyeznénk, hogy úgy látszik: a Fidesz egyre hülyébbeket kénytelen csatasorba állítani.

Kósa Lajossal és társaival ellentétben ugyanis azt gondoljuk, hogy az élsportnak nem „velejárója" az erőszak, legföljebb beteges mellékhatása. Az élsport „velejárója", és lényege is egyben a tehetség, a szorgalom, a teljesítmény.

A sport erről szól. Ami nem erről szól, az nem sport. A politika világa persze nem sport, ott, ha nem is megengedett, de megszokott a sportszerűtlenség. Karaktergyilkosságért még tényleg nem vitt el senkit a rendőr.

Nem Kiss László története ez. Az ő története 55 évvel ezelőtt, az erőszakos nemi közösüléssel véget ért. Ez itt már a mi történetünk: hogy miképpen viszonyulunk egykor volt hősünk dicsőséges tetteihez.

Aki amúgy valóban érmeket szállított a magyar úszósportnak. Dicsőséget szerzett a hazának, igaz, nem saját maga, hanem az általa nevelt (?) versenyzői révén. Akik bizonyára sokat tudnak a sztáredző módszereiről. És talán lesznek olyanok is, akik még megszólalnak az ügyben. Ez is fontos, hogy árnyalódjék az igazság, de a dolognak nem ez a lényege.

Mostantól ugyanis bárki bármit mondhat Kiss Lászlóról, ő gyakorlatilag már nem létezik. Megsemmisült, mint egy messziről szépnek látszó, ám közelről közönséges lufi. Uszoda sem viseli a nevét, díszpolgári címéről is lemondott.

Kiss László már nem érdekes.

Azok az érdekesek, akik nem erőszakoltak meg senkit, nem rúgtak bele a földön fekvőbe. Sem futballpályán, sem családban, munkahelyen, szórakozóhelyen. Sehol. Nem vernek agyon gólyát. Nem éheztetnek kisgyereket. Nem állítanak ki az út szélére strichelni gyereklányokat. Nem öntik le volt kedvesüket lúggal. Ha biztonsági őrök, nem vernek meg szórakozó egyetemistákat.

A normális magyar emberek. Az számít, hogy ők mit gondolnak, arról a tengernyi aljasságról, ami Kissék gyalázatos tette óta is gyakorta megtörténik.

Még mindig mi vagyunk többen. Akik nem lopunk üzemi méretekben, és a kis lopásokat is elítéljük.

„Élnek dolgozók itt, költők is bűntelen."

Sokan vannak ilyenek ebben az országban, többen, mint gondolnánk. Jelenleg nem nekik áll a zászló, ám a meccs még nincs lefutva.

A Fidesz, lásd, mint fent, egyre hülyébbeket képes csak csatasorba állítani.