Megy a sztrájk ezerrel, állnak a buszok és a villamosok, állnak az emberek a megállókban. Már Gaskó úr is felismerte a sztrájkban rejlő lehetőségeket, a reggelenként sokemeletes, ételliftes házából osztályharcba induló munkásvezér gondolkodás nélkül rárepült a munkabeszüntetésre. Minden hátsó szándék nélkül természetesen, csupa szimpátiából, naná, majd nem!

Csupán jelezni szeretném: ennek a mostani sztrájknak nincs köze ahhoz, hogy a BKV-t a szemünk előtt lopták szét az elmúlt évtizedekben, Szinte mindenki vett el belőle valamit aki hozzáfért a kasszához, csak mi utasok kaptunk egyre kevesebbet. Pedig nekem tetszenek a Combinók, eszembe sem jutna fikázni őket, mi több, büszkén mutatom őket külföldi barátaimnak. De ha tudtam volna, hogy ez az ára ennek az egésznek, akkor inkább azt mondom, hogy kösz, ennyiért nem kell.

Mert sokba van ez nekem, a sokat hivatkozott adófizető polgárnak. A főnökök végkielégítése, a sokmilliós tanácsadó szerződések. A buszsofőrök pulykapénze, az államilag garantált, az országos átlagot meghaladó fizetésük. Nem irigylem tőlük, tudom, hogy a pénzükért keményen megdolgoznak. Persze, más is megdolgozik a pénzéért, úgy hallottam, a kohászok és a kéményseprők sem egy lógós népség, azt mondják, a tanárok és az ápolónők is odateszik magukat rendesen.

Ha valaki nem tudná: ez a mostani sztrájk nem a buszsofőrökről és a villamosok vezetőiről szól, náluk magasabb rendű és rangú főnökök a főszereplők ebben a szomorújátékban. A szegény BKV alkalmazottak, akik – most borítékolom, nem fogják megkapni a pulykapénzt - legföljebb, ha szögletzászlók, jobb esetben kapufák lehetnek ezen a meccsen.

Nem a sztrájkolás jogát vonom kétségbe, éppen ellenkezőleg! Ha van miért, és látszik értelme, nosza rajta, jó katonák! Csupán azt szeretném jelezni, hogy válság van, ha valaki még nem vette volna észre. Nem a követelések és a sztrájkok ideje ez, sehol a világon.

Van persze megoldás – hogyne lenne! Szerény javaslatom szerint meg kellene szüntetni a BKV-t. Azt nem gondolnám, hogy sóval kell behinteni a helyét - ennél biztosan jobb hasznosítás is elképzelhető. De egy olyan országnak, mint amilyen miénk, luxus és fölösleges pazarlás egy rosszul és drágán működő céget közpénzen fenntartani.

Persze, tömegközlekedésre szükség van - csak az államnak ki kellene vonulnia ebből az üzletágból. Ami persze nem is üzlet valójában, legföljebb azoknak az, akik üzletet látnak benne a maguk számára.

Nem azt mondom tehát, hogy nem kell tömegközlekedés. Éppen ellenkezőleg: az embereknek autó nélkül is el kell jutniuk a munkahelyükre, a gyerekeknek az iskolákba. Moziba, múzeumba, állatkertbe, rokonokhoz, kórházakba, beteg hozzátartozóikat látogatni. Mindenkinek el kell jutnia oda, ahova akar, még akkor is, ha ez nincs benne az alkotmányban. De az, hogy önjelölt szakszervezeti vezérek politikai ambícióit érdekképviseletnek –mondjuk így: osztályharcnak - álcázzák, az nincs benne a BKV-val kötött megállapodásomban.

Egyes szám első személyben beszélek, merthogy éppen 3 napja kötöttem új szerződést a közlekedési vállalattal: öt bérletet vettem magam és a családom számára: két felnőttet és három tanulót, 29 900 forintért.

Nem egy olcsó játék, erre mondják Pesten: még jó, hogy lehet kapni.

Ehhez képest az én pénzemből is finanszírozott BKV most felrúgni látszik a megállapodást. Arra szerződtünk, hogy kifizetem – előre! – a bérletek árát, ők pedig vállalják, hogy járműveikkel elszállítanak engem és a családomat oda, ahova menni szeretnénk.

Most ez a megállapodás az egyik fél részéről, teljesítetlennek tűnik, és igen jó esély látszik arra, hogy kedvenc közlekedési vállalatunk a következő napokban sem fog engem és a családomat sehova sem vinni.

Kérném vissza a pénzem arányos részét, tisztelettel.

És szüntessük a meg a BKV-t! Ne a tömegközlekedést, hanem az államilag, az adófizetők pénzén működtetett pénzkidobó automatát. (Tudom, nem a BKV az egyetlen: a MÁV is ilyen, az MTV úgyszintén).

Üzemeltessen közlekedési vállalatot az, aki üzletet lát benne! Biztosan van ilyen vállalkozó, elképzelhető ilyen helyzet. Még az sem lenne baj, ha az állam valamelyest támogatná a vállalkozást. Közel sem annyival, és nem úgy, ahogyan most teszi: hogy nyakló nélkül mindent kifizet. A szükségesnél drágábban vásárolt villamosokat, az elavult, utasra és sofőrre veszélyes buszokat, az eredeti árhoz képest kétszeresébe kerülő metróvonalat.

Adjon – adjunk – rá pénzt az állam, de olyan pénzt, amelyet mindenki lát, mert kinn van a kirakatban. Lehet, hogy akkor sem lenne jobb a tömegközlekedés, de legalább nem fizetnénk rá a gatyánkat is.

A sofőröknek meg adjon pulykapénzt a tulajdonos, ha akar. És ha tud, természetesen.