„Adj az állatnak meleg ólat,
adj az Istennek arany inget,
és kedvesebb hazát mindenkinek”

Ladányi Mihály: Ráolvasás

Szilveszterkor, az új évre várva, ahogyan szerte a világon, nálunk is vidám embereket láthatunk a fotókon, a televíziók híradóiban. Boldog arcok, bizakodó tekintetek, mint akik azt remélik, hogy ami ezután jön, jobb lesz, mint az, ami eddig volt.

Valószínűleg az előző évvel nem voltak teljesen elégedettek, ezért most abban bíznak, hogy a következő jobb lesz. Ha már ez sincs, a remény, akkor semmit sem ér az egész.

Rövidebb várólistákban reménykednek a fotókon mosolygó emberek, korszerűbb oktatásban, működő egészségügyben, kisebb korrupcióban.

Reálisan mást nem is kívánhatnának maguknak. Mert azt minek kívánják, amiről tudják, hogy úgyis bekövetkezik: hogy Mészáros Lőrinc, Andy Vajna, Tiborcz István, helyettük is tovább gazdagodik, Habony Árpád pedig az ő nevükben nem csak Ibizán, és amint azt egy frissen előkerült fotóból kiderült, Dubajban mulatozik majd, hanem sok más szép helyén is a világnak.

Mi, többi magyarok beérjük azzal, hogy mosolygósak mutatkozunk a szilveszteri képeken. Ilyenkor nem azon tűnődünk, hogy vajon jutunk-e 5-ről 6-ra?

A számokat illetően biztosan jutunk, hiszen 2015 helyett idén már 2016-ot írunk. De, túl azon, hogy más számokkal írjuk le az aktuális esztendőt, mint az elmúlt 365 napban, önmagában miért változna ettől bármi? Abból, hogy egy év véget ért, még nem következik, hogy minden bajt és nehézséget is magunk mögött tudunk.

Úgyhogy, ne irigyeljük magunktól a szilveszteri fotókon látható vidámságot. Több járna nekünk, de csak ennyi jut.