- Isten hozta magukat drága migráns urak! Kerüljenek beljebb!

- Te jó ég, úgy látszik, eltévedtünk. Ez itt nem Magyarország?

- Dehogynem. Kávé? Üdítő? Nézzék el nekünk, hogy szivarból momentán nem túl széles a választékunk.

- Maguk megőrültek?

- Vannak, akik ezt mondják rólunk. Mások szerint gazemberek vagyunk. De mi valójában a magyar kormányt képviseljük.

- Maguk nem gyűlölnek bennünket? Nem uszítanak ellenünk?

- Általában igen, de a maguk tízfős csoportja kivétel.

- Nekünk azt mondták, hogy itt bezárnak bennünket, és rosszul bánnak velünk.

- Felejtsék el ezeket a butaságokat. Önöknek egy küldetést kell teljesíteniük Magyarországon.

- Küldetést? Mi lenne az?

- Félelmet kell kelteniük a magyar emberekben. Néha egy-egy kisebb robbantás, persze csak módjával, zaklatás, ilyenek.

- Nem értjük.

- Ezzel most ne törődjenek! Jó fizetést kínálunk maguknak, lakhatást, szükség esetén költségtérítést. Kafetériát, gépkocsihasználatot.

- Mégis, ha megmagyaráznák!

- Migráns urak, mint bizonyára Önök is tudják, a magyar kormány milliárdokat költ az Önök elleni gyűlöletkeltésre. Uszítunk éjjel, uszítunk nappal, uszítunk minden hullámhosszon.

- Igen, erről hallottunk. Hazudnak rólunk, ahol csak lehet.

- Hagyjuk ezt uraim, koncentráljunk a feladatra!

- Konkrétabban?

- Tudják Önök, hogy a magyar kormány az adófizetők pénzét arra költi, hogy a magyar emberek féljenek Önöktől, és október 2-án elmenjenek szavazni?

- Igen, tudjuk.

- Mi azt tapasztaljuk, hogy hiába minden igyekezetünk, a gyűlöletet nehéz szinten tartani. Kormányunk tart attól, hogy az emberek belefásulnak a gyűlölködésbe, és végül nem lesznek elegen, akik október 2-án a kötelező betelepítés ellen fognak szavazni.

- Nincs is szó kötelező betelepítésről.

- Ezzel ne foglalkozzanak, ez nem az Önök dolga.

- Mégis, miben segíthetünk?

- A magyar emberek döntő többsége még soha nem látott valódi migránst. A híradóink persze tele vannak az Önökről szóló rémtörténetekkel, még az olimpiai közvetítéseket is összerondítjuk az Önökről szóló hazugságokkal. De hát mit tegyünk, ha a kutya sem néz bennünket. Ha meg mégis, annyira hiteltelenek vagyunk, hogy csak röhögnek rajtunk.

- Mit kell tennünk?

- Először is, vágjanak ennél a mostaninál félelmetesebb képet. Ahogyan most kinéznek, attól egy óvodás sem tud megijedni. A megjelenésük legyen marcona, barátságtalan.

- Így jó lesz? Ha vicsorgunk, és az öklünket rázzuk?

- Alakul. Majd még dolgozunk rajta. És egy-egy bombát is teszünk fotosoppal a kezükbe.

- De ugye nem robban? Mi attól megijedünk.

- Nincs mitől félniük, migráns urak. Kisebb robbanások elképzelhetők, de semmi komoly. Mi adunk a minőségre, nem az a célunk, hogy maguknak bajuk essék, hanem, hogy a magyar emberek féljenek Önöktől.

- Zaklatni is muszáj?

- Csak a belvárosban, ahol sokan megfordulnak. De semmi durvulás, uraim! A jelszó: szolidan és látványosan!

- Értjük. És tessék mondani, a magyar emberek nem fognak emiatt agyonütni bennünket?

- Az Önök biztonságáról maximálisan gondoskodunk. Végső esetben a TEK kimenekíti Önöket.

- A pénzt biztosan megkapjuk?

- Maguk nem bíznak bennünk?

- A pedagógusokat is átvágták. Meg az egészségügyieket. A devizahiteleseket. A fiatalokat, az öregeket. A kismamákat, a nagymamákat.

- Önökkel ez nem fordulhat elő. Egy kisebb összeg, előlegként, már ott is van a számlájukon. A többit, ha érvényes és eredményes lesz a népszavazás, az október 2-át követő héten utaljuk.