Idáig nem tudtuk, hogy mi lesz október 3-án. Tele voltunk bizonytalansággal, találgatásokra voltunk kénytelenek hagyatkozni. Most már tudjuk: a népszavazást követő napon Brüsszelbe indul Orbán Viktor. Tarisznyával a vállán, benne hamuba sült pogácsával. A Katolikus Rádióban nyilatkozta mindezt a miniszterelnök, még csütörtökön, a kampány utolsó napjaiban. Korábban úgy volt, hogy a kampány vége felé személyesen is találkozik a néppel Orbán, ám utóbb másként alakult: ki tudja, miért, de csak a kormányhoz közeli médiában mondta el, hogy szerinte miért kell elmenni szavazni.

Jó lenne tudni, hogy a hamuba sült pogácsán kívül még más is befér-e abba a tarisznyába. Mert sok minden másnak is lenne ott helye, volna mit elvinnie innen Orbánnak. Még Brüsszelig sem kell cipelnie a tarisznya tartalmát, ott amúgy sem vevők arra a portékára, amit ő árul. Elég, ha elviszi tőlünk, és valahol útközben, ahol nem látják, és nem marad nyoma, észrevétlenül elrejti valahová.

Elsősorban arról a gyűlöletről beszélek, ami az elmúlt másfél évben Magyarországon felhalmozódott. Talán a múlt században, a vészkorszakot megelőző időben volt utoljára annyi gyűlölet ebben az országban, amely már nemcsak a mi mostani közérzetünket befolyásolja, de az ország mentális állapotát is hosszú évekre meghatározza.

Nem kell hozzá orvosnak lenni, hogy tudjuk: minél tovább lappang egy méreg a szervezetben, a beteget annál nehezebb lesz meggyógyítani. Ki tudja, milyen gyógyszer, és főleg, mennyi idő kell ahhoz, hogy kiszellőztessük agyunkból, de főleg a lelkünkből a velünk megetetett aljasságot: a kék-sárga plakátok látványát, az olimpiai közvetítésekbe belerondító egyperces gyűlölethíradókat.

Nehéz lesz a gyógyulás - jó orvosok, jó gyógyszerek, és sok idő kell hozzá.

És ha már tarisznyával indul Brüsszelbe Orbán Viktor, elvihetné magával az országot mételyező korrupciót is. Ami, akárcsak az említett gyűlölet, az ő uralkodása idején öltött soha nem látott mértéket. A korábban Mr. 20 százaléknak becézett hadurakat – ennyit kellett nekik visszacsorgatni a pályázati és egyéb pénzekből – mára Mr. 50 százalékokként tartja a számon a népi emlékezet.

A korrupcióról tudni lehet, hogy éppen olyan gyilkos, mint a szénmonoxid: a legtöbben észre sem veszik a jelenlétét. Tudják, hogy van, azt is tudják, hogy bajt okoz, ám valamiért mégsem fogják fel, hogy ez a társadalom és a gazdaság legnagyobb és legfélelmetesebb ellensége. Az így ellopott pénzek egyrészt máshonnan hiányoznak, ám még ennél is nagyobb baj, hogy a csökkenő bizalom elriasztja a befektetőket és bénítja a gazdaságot.

Nem tudni, mi fér bele Orbán tarisznyájába, de érdemes lenne jó nagy tatyóval útnak indulna. Volna mit elvinni innen, hogy az ország újból gyűlölettől mentes, a normális emberek számára is vonzó, élhető övezet lehessen.