Már pszichológusok is mondják, hogy beteg. Fél mindentől, okkal ok nélkül, mindegy. Hogy valóban közel a vég, vagy csak az őt nem kedvelők egyre növekvő tábora szeretne a valóságosnál többet belelátni a furcsa mozdulatokba, a kínos, erőltetett nevetésekbe, előbb-utóbb kiderül.

A jelek árulkodók: jó ideje már nemcsak vitatkozni fél, de beszélgetni sem mer „idegennel". Évek óta csak a mikrofonállványoknak nyilatkozik, normális újságírót nem engednek a közelébe.

Egy megbetegített ország feje, a Nemzet Betege.

Hívei nem merik látni leépülését. Ha elhinnék, amit látnak, az az ő vereségük lenne. Ezért számukra még mindig az, aki talán soha nem is volt: bátor, becsületes, puritán. Olyan, mint mi, csak még olyanabb.

A házi pálinka legyen házi pálinka, a stadion legyen stadion.

Vannak kultúrák, nevezzük ezeket diktatúrának, ahol a megegyezésre való hajlam, az engedékenység a gyengeség jele. Aki pedig gyenge, azt eltiporják. Nem csupán az ellenfeleitől kell tartania, a sajátjaitól még inkább. Ha a falka vezére meggyengül, nem tud már szerezni több zsákmányt a csapatnak, akkor félreállítják.

Jó esetben kiközösítik maguk közül, boldoguljon, ha tud. Persze, nem tud, egyedül, segítők nélkül a megsemmisülés vár rá.

Durvább esetben rárohannak és széttépik. Nem csak hogy nincs rá szükség, de árt is a többieknek. Félelmetes, pusztító betegséget terjeszt – az erősek világában a gyengeség a leggyilkosabb kór.

Ezt a falka nem engedheti meg magának, az élet törvénye, hogy enniük kell. Ma többet, mint tegnap.

Még igyekszik erősnek mutatkozni, és ez néha sikerül is neki. Magabiztossága azonban csak látszat - egyre nehezebben, egyre mélyebbről, a korábbiaknál nagyobbakat küzdve kell visszajönnie.

A Nemzet Betege fél. Ezért harcol mindig és mindenki ellen, akkor is, és ott is, amikor és ahol nincs ellenség.

Ő a tökéletlen katona: háborúban megfelel, békében alkalmatlan. Ellenfeleit még legyőzheti, saját démonai ellen már most vesztésre áll.