Azt mondta az országgyűlésben a miniszterelnök, hogy Matolcsy György a lehető legjobb jegybankelnök. Nemrégiben Szijjártó Péter külügyminiszter is hasonlóképpen nyilatkozott: szerinte Matolcsy a magyar gazdaságtörténet legjobb bankelnöke.

Nyilván Matolcsy is ugyanúgy vélekedik az őt dicsérő urakról. Vagyis, szerinte Orbán a Világegyetem Legjobb miniszterelnöke, Szijjártónál jobb külügyminisztert pedig még nem hordott hátán a föld.

Egytől egyig kiváló szakemberekkel vagyunk körülvéve, akik naponta bizonyítják a zsenialitásukat. Azt mondjuk mindig is sejtettük, hogy Kósa Lajos okos, és sajátos mondatfűzése nem orvosért, hanem igazi író tolláért kiált. Az sem volt titok soha, hogy Habony Árpád élete nyitott könyv, Mészáros Lőrinc szorgalmas és igyekvő, Andy Vajna pedig az egyetemes magyar filmtörténet legjobb filmcézárja. Polt Péterről nem is szólva: a legfőbb ügyész annyira pártatlan, hogy a legszívesebben rászólnánk, legyen már néha kissé elfogultabb, nehogy még a végén gyanúba keverje magát.

L. Simon László borászként, államtitkárként, panziósként tisztakezű, költőként mindemellett még lánglelkű is. Pintér Sándor belügyminiszter szakszerű, Balog Zoltán Emmi miniszter bár időnként, saját bevallása szerint is túltolja a biciklit, világszínvonalon végzi a dolgát.

Rogán Antal becsületes, Lázár János igazságos, Semjén Zsolt jellemóriás, Kövér László pedig minden elődjénél, valamint leendő utódjánál nagyszerűbb házelnök.

Arról meg már tényleg ne nyissunk vitát, hogy Áder János egész Magyarország – de talán a Kárpát-medencét is ideszámíthatjuk - legjobb köztársasági elnöke,

Megannyi makulátlan múlt, tisztes jelen, fényes jövő. Ráadásul nem csupán szerények az urak, de kivétel nélkül mindnyájan a szakma csúcsát jelentik.

Ami kicsi kétely még ennyi nagyszerűség láttán is marad bennünk, az a következő: ha az országot vezető elit ennyire kiváló koponyákból áll, akkor mitől van az, hogy ennyire sz@r itt minden?