1456-ban találkoztam először Soros Györggyel. Akkor persze még nem úgy hívták, és mint utóbb kiderült, nem is ő volt.

Utána még többször összefutottunk, először a nándorfehérvári csatában, majd amikor nem sokkal ezután behívta az oroszokat.

Tessék? Hogy ez nem lehet? Jó, hát akkor mondják meg az urak, hogy mikor találkoztam vele. Nekem mindegy, csak legyen már valami. Akkor találkoztam vele, és ott, ahol az uraknak ez megfelel.

Profi tanú vagyok, ahogy parancsolni tetszenek.

Azt a viccet ismerik az urak, amelyik úgy kezdődik, hogy két háttérhatalom utazik a vonaton? Azt mondja a Kohn a Grünnek...

Micsoda? Hogy ne vicceket meséljek? Hanem mindent mondjak el, úgy, ahogyan történt?

Most, hogy említeni méltóztatnak az urak, már kezdek emlékezni: ürgebőr is volt, csőszkunyhó, jugoszláv békaemberek. Minden, ahogyan kell. Remélem, nem hagytam ki semmit.

Hogy miről beszélgettünk?

Amiről mindig: azt mondta nekem a Soros, hogy ártani akar a magyaroknak.

Mondtam neki, hogy én is.

Ennek nagyon megörült. Felvetette, hogy ártsunk együtt. Nekem először nem tetszett az ötlet, mert már hozzászoktam, hogy egyedül ártok.

De aztán mégis rávett valahogy.

Volt nála egy nagy halom papírpénz, tudta, hogy annak én nem tudok ellenállni. Ahogyan öreg barátom Woody Allen, úgy én is elmondhatom magamról: a kedvenc számom a sok.

Miután gondosan megszámoltam a pénzt, mert üzletben ugye nincs barátság, a Soros azt mondta, hogy hozzunk létre egy háttérhatalmat. Én nem tudtam, hogy mi az, mert akkor még senki sem tudta, de nem akartam bunkónak látszani, ezért rábólintottam.

Mint utóbb kiderült, ez jó ötletnek bizonyult.

Elkezdtük az ártást. Kezdetben kicsiben csináltuk, ezért döcögött is a dolog, ám idővel egyre jobban belelendültünk. Hamarosan nem csupán Közép-Európa legnagyobb ártói lettünk, de a tengerentúlon is lettek referenciáink. Ha valahol ártani kellett, szinte mindig minket hívtak.

Ma már álmunkban felébredve is bármikor képesek vagyunk ártani. Nemcsak a magyaroknak, bárkinek. (Legutóbb a cseheknek ártottunk, és egy romániai megbízásunk is aláírás előtt áll.) Mi ugyanis nem kedvtelésből ártunk, mint az amatőrök, hanem mert egyedül ehhez értünk.

Nekem már tisztelt urak, az óvodában is az ártás volt a jelem, a Sorosnak meg a háttérhatalom.

Matolcsy és Mészáros a két fő példaképünk, de vannak még mások is a Tarsolyunkban. Bevettünk egy harmadik illető személyt is a bizniszbe, elsősorban azért, hogy a leveleinket így írhassuk alá:

                                                                                                   Én, a Soros, meg az Ottó, a Tóth Ottó.