Lassanként eljön a búcsúzás ideje, János. Azt mondtad, hogy szíved szerint elhagynád az Európai Uniót. Biztosan jól meggondoltad, hiszen ismerünk benneteket, tudjuk, semmit sem tesztek meggondolatlanul. Sok hülyeséget csináltatok az elmúlt hat évben, de előtte azt is mind jól végiggondoltátok. És bizonyára B tervetek is van már: ha majd eljön a kilépés ideje, már tudjátok, hogy honnan fogtok lopni.

Megértelek János, az unió erre használatos készletei fogyóban, új vadászterület kell. Olyan, ahol van folyó, a földje jó, s legelőin fű kövér.

Ilyenkor azt szokás mondani, hogy jó volt veletek, János. Az udvariasság ezt kívánná, de ez nem lenne igaz, Inkább, hasznosnak mondanám a veletek eltöltött időt. Sokat tanultunk tőletek, és sok mindenre megtaníthatjuk gyerekeinket, születendő unokáinkat: ne ilyenek legyetek!

Tanultunk szociális érzékenységet: akinek semmije sincs, az annyit is ér. Te mondtad ezt, János néhány évvel ezelőtt, és azóta fényesen bizonyítottátok, hogy nem a levegőbe beszéltek.

Tanultunk bátorságot is, hiszen, ugyancsak évekkel ezelőtt, te nevezted Csányi Sándort Magyarország elsőszámú uzsorásának. Nem hirtelen felindulásból mondtad mindezt, hanem, mint az óvodában, ezúttal is úgy kezdődött, hogy valaki visszaütött: előbb Csányi mondta rólad, nem kevés gúnnyal a hangjában, hogy milyen szépen kitaláltad ezt a trafiktörvényt.

Tőled tudjuk azt is, hogyan kell használni a lézerblokkolót - innen a ragadványneved: Lézer János – és azt is megtanultuk, hogy a jó magyar ember fácánra vadászik. Nem szoknyákra, bár egy időben ez is elterjedt rólad, londoni utazásod alkalmával. Tudod, amikor azt az emlékezetes kétmilliós hotelszámlát csináltad, máig nem tudni, milyen fontos ügyben.

Még nem tudjuk, hova mentek, János, és ti is csak remélhetitek, hogy jó lesz nektek ott. Nem lesztek gyarmat, arra már most mérget vennénk, nem szól bele senki, hogy kitől és mennyit loptok. Saját lábatokra álltok, megmutathatjátok, hogy egyedül jobb. Egyedül, mindenki ellen.

Vívjátok majd a szabadságharcotokat, minden nap más ellen győztök. De bennünket, többi magyarokat, hagyjatok ki ebből. Mi nem félázsiaiak vagyunk ugyanis, ahogyan azt kedves főnököd volt szíves említeni. Emberek vagyunk, európaiak, és magyarok. Ebben a felsorolásban Európa nem egy kontinenst jelöl, János. Hanem kultúrát, világnézetet, identitást.

Nem követünk benneteket, mert bárhova is mentek, oda mi nem kívánunk veletek tartani. Nem tőletek tartunk, röhögünk rajtatok. Hogy milyen szomorú és szánalmas minden, ami hozzátok fűződik. Legújabban Mészáros Lőrinc 700 milliós adriai kulipintyója.

Nem erre szerződtünk veletek. Kormányzással bíztunk meg benneteket, János. Azzal, hogy igazgassátok, és ne izgassátok az országot. Nem azért fizetünk benneteket, hogy plakátokon hirdessétek a gyűlöletet, az aljasságot.

Szíved joga, hogy kilépnél az Európai Unióból, János. Ha akarnánk, se tudnánk visszatartani. Drukkolunk nektek, nehogy visszajöjjetek.

Gyürkőzz János, rohanj, János!

Mi, magyarok, maradunk.